Levél az olvasóhoz - 2018. 12. hó

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

/Tóth Árpád: Isten oltó-kése/


December: az év utolsó hónapja, mégis sok mindenben az első. Mikor írom ezeket a sorokat, már hűvösödik, reggel 3 fok van…érezzük, hogy milyen óvatosan, vigyázva közelít felénk a 31 nap széles hidegtestű barátunk? De tudjuk Anselm Grüntől is, hogy az örökkévalóság nem az idő hosszát, hanem mélységét jelenti. Ezért is jó a december karácsonypontjában elmélyülni, Adventben rákészülni. Jó életünk mindennapi koordináta rendszerében helyünket megtalálni, mert a tenger-a szél hulláma ugyan megrajzolja a Föld szívgörbéit a lázlapon, de talán nem árt ha agyunk-kórtermében, szívünk: életműtőjében igazi érzelem és értelem ápolókká válunk. Úgyis fordított arányban működik már a logika matematikája (Einsteinnek milyen képlete lenne rá?), több beteg: kevesebb orvos, nővér, ebből a tört- társadalom eredménye nem túl biztató.
Ma, mikor annyi feladatot, reklámot, hirdetést, facebookos levelet olvasunk, milyen jó lenne minél több könyvhöz leülni. Már a régi időkben is mondták, télen behúzódni a kályha mellé egy jó kis könyvvel. Ha az olimpiai láng- képes földrészeket bevilágítani, meleget adni, akkor mi miért nem tudunk bordáink-fűtőteste mellé hívni másokat az ölelés erejével?
Mert azért a TV: hamis vizitáció /bár nem vagyok álszent, én is nézem…/, de mégis csak az ég képes átöltözni fekete palástba, fehér köpenybe, kék békébe. Ha szeretteink, akik elmentek: időkapunk másik oldalán léteznek, akkor miért nincsenek átjáróink egymáshoz…nézzék meg, még az évszakok is képesek egymásnak üzenni: az ősz levéllel, a tél hóval, a nyár virággal….akkor mit üzen, mit közvetít nekünk december, a tél, Karácsony, Szilveszter hónapja, Jézus???!!!
Talán a sok elbocsátás, munkanélküliség, hajléktalanság margóját közelebb húzza hozzánk, hogy a nagy fenyőfavásárlásban, ajándék-országban lássuk meg a szemhéj-csatornáját, a pénzérmék körmeit a reszkető ujjú emberiség-időkben. Ma már divat lett kicsit, nagylelkűség, eladhatóság a hajléktalanok poszterelése, a jótettek mutogatása. Talán: december 31 fokú tükör, amibe belenézhetünk, kicsit hóemberekké válhatunk, hogy elolvadhassunk mások örömében.
Amikor az ember eltéved a karácsonyi vásárok, munkahelyi bulik lármájában, a betűk horgonyaival, ------ kötőjelek kötelével mindig ki tud kötni másnál és elviheti a Szózat folyóiratban szíve szózatát, ahogy Prohászka Ottokár írta „ELMÉLKEDÉSEK AZ EVANGÉLIUMRÓL” könyvében:
„A szalma mint a tövis, s a jászol mintha szegekkel, kiálló szegekkel volna kiverve, faragatlan és szálkás. A levegő nyirkos; a barlangon ajtó nincs. Itt lakatosnak, asztalosnak, kárpitosnak, cserepesnek, kályhásnak, festőnek nem akadt munkája. Itt fukarkodott a természet és művészet; a teve nem adott szőrt, a juh nem adott gyapjút, a lúd nem adott dunnát; csak érdes kenderszálakból szőttek egy kis pólyát. Itt minden meztelen, sziklafal, jászolfa és a gyermek! Hátunk borzong; érzékeink irtóznak; kedvünk kerekedik elfutni innen. De ne fussatok! Fogjátok föl a csecsemőnek programját: Ego memet in ardua fixi! Én a kemény életet választottam magamnak!.............................
……………………………… A Kultúra nem ház, nem fórum, nem cimbalom, nem váza, nem elegancia és színház; a kultúra mindenekelőtt a lélek műveltsége!”

Szentjánosi Csaba

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf