Levél az olvasóhoz - 2018. 11. hó

Cságoly Péterfia Béla, a Szózat főszerkesztője laudációja,
amely elhangzott Ipolyságon, a Sajó Sándor költő 150. születésnapja alkalmából rendezett
emlékülésen.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Hallgatóság!

Miért fontos nekünk Sajó Sándor emlékét megidéznünk?! Miért kell megismernie újra a magyaroknak Sajó Sándor verseit?
Századunk kezdetére a Föld jelenét meghatározó kormányzó intézményévé a tőkés korporációk lettek. Az egész világon jelen vannak, anyagi lehetőségeik, hatalmuk a legtöbb kormányén túltesznek. Így nem az emberek, hanem e társaságok érdekei – a folyamatos gazdasági növekedés, a gazdasági globalizáció, és a mindenáron kierőszakolt privatizáció –  határozzák meg az államok és a nemzetközi intézmények politikáját. Amióta az európai gazdaság globális lett, a kormányok viszont csak nemzetközi szintűek, azóta az összefonódott világvállalatok és az egész világot megszálló bankok működése messze meghaladja a nyilvános elszámoltathatóság határait, a kormányok sebezhetősége egyre nagyobb.     A jelen uralkodó politikája – a történelmi Újkor kezdetétől egyre fokozódóbban – lecsökkent politikát és álpolitikát képvisel. Elsősorban egyáltalán nem azért, mert rossz döntéseket hoznak, vagy mert fizikai életünk rosszul alakul, illetve más effélék, hanem azért, mert a világ legerősebb gazdaságaiban jelenleg egyetlen irányvonalat képviselő politikai elmélet igazi távlatok nélküli. Teljesen leválasztatott a lélek magasabbrendű arculatairól, a szellem intenzív és igazi életének lehetőségeiről, az egyének igazi törekvéseiről. Hivatalos tudománnyá emelése olyan sztereotip taktikákat szolgál, melyek alattomos-alantas voltukon kívül maximumként is csak egy üres és absztrakt terminológiát tudtak létrehozni – az egyéni szemlélődés tekintetében használhatatlan és érdektelen részterületekben süllyedve el. Foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogy mi esik egybe a szellemi reintegráció útjával politikailag: hogy milyen az a politikai állásfoglalás, ahol a »szellemmé válás avagy a szelleminek lenni« elve és célkitűzése nem sérül, sőt politikai vonatkozásban is gyakorolható. Körülnézve, rövid idő után kiderül, hogy a baloldali politikai elvek, a baloldaliság egyáltalán nem felel meg a »szelleminek«, sőt a legkevésbé sem felel meg a szellemiségnek. Történelmileg a baloldaliság/ amely nevében viseli a Krisztussal, a keresztényi eszmékkel való szembenállást/ alig háromszáz éves, a kommunizmus, a kapitalizmus, a liberális demokratizmus ellenkezője viszont – ha névleg nem is nevezték jobboldaliságnak – lényegileg ősinek bizonyul. A XXI. század Európájában az állami és társadalmi rend újjászervezéséért folyó elkeseredett küzdelmet látjuk magunk körül.
Valami módon szinte valamennyien kényszerítve érezzük magunkat, hogy állást foglaljunk mellette, vagy ellene; azok is, akik ünneplik és követelik a rendi állam és rendi társadalom eljövetelét és azok is, akik harcolnak ellene. A rendiség gondolata ősrégi valami. Ősrégi, mert a rendiségnek magában az emberi természetben fekszenek gyökerei. A múlt elemzése, a társadalom fejlődésének menete, a politikai eszmék és téveszmék besorolása nagyon sokat tud erről mondani, hogy azonban egész elvont tisztaságában és tökéletességében láthassuk meg, alá kell szállanunk magának az emberi léleknek s a társadalmat alkotó erőknek legmélyére. Ez a tarthatatlan állapot, ez a szakadatlanul tartó harc az, amely napjainkra teljesen szétforgácsolta a magyar társadalmat. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor mindenki előtt világos, hogy a valódi rendi szervezetet és az ezt működtető politikai gyakorlatot csak akkor lehet megalakítani, ha maga a teremtő ember a kiindulás és a célpont. Silvio Gesell pénzelméleti szakember egykor főművében azt mondta, hogy minden embernek az egész földgolyó résztulajdonosának kell lennie ahhoz, hogy a teremtő Isten szándéka szerint fejlődhessen[, lám itt a példa, hogy miért formálhat jogot a magyarság, minden más szándék ellenére, a Kárpát-medencére].  Bár minden bizonnyal meg kell maradnia a magántulajdonnak, de azt is vissza kell adni a maga lényeges feladatának, a tisztes munkát kell szolgálnia, annak biztonságot és alaposságot nyújtania – és csak ha ezt a célt szolgálja, lesz létjogosultsága Mi az állam? A meghatározásnak több lehetősége van. A skolasztikus gondolkodók tökéletes természeti társaságnak nevezik. Természeti társaságnak, ellentétben a természetfölöttivel, így az állam a maga legbensőbb lényegéig emberi alakulás, létrejöttéhez nem kell Istentől származó különös indíték, noha természetszerűleg nincs odavetve pusztán az emberek önkényének sem. Az állam, mindenekelőtt pedig a mai állam rendkívül fejlett és sokszorosan összetett alakulat. Azonban részei között bizonyos rendszer van. Alá- és fölérendeltség, megelőzés és egymás után való következés. Az állam fogalma értelemszerűen nem téveszthető össze a kormányzással. Minthogy az államegység, maga az »elvont állam« nem képes ezt a jogot a hozzá tartozók felett közvetlenül gyakorolni, kénytelen ennek gyakorlatát, és birtoklását átengedni, akár egyes embernek, akár testületnek: ez a kormányzat. S azokat a határozatokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy kik képviseljék az állam legfelsőbb hatalmát és azt mi módon gyakorolják. Ezt Magyarországon Történelmi Alkotmánynak nevezik. A magyar történelmi alkotmány a teljes közjogi látóhatárt nyitja meg, a természetjogi elvek szerinti élethez, intézményalkotáshoz való fogalmi lehetőséget biztosítva. Az alkotmány elvileg biztosítja, hogy az állam a maga lényege és feladatai szerint független legyen az emberi/az épp kormányzó politikai pártok/ önkényétől, ugyanis az államhatalom /és pedig tartalma és területe szerint egyaránt/ elméletileg szintén nincs ennek alávetve, a tartalmat és területet a Szent Korona Tan adja meg, szimbolikus megjelenítője maga az uralkodó Szent Korona, amely a nemzet teljességét és egységét hivatott jelképezni. Ezért az államalkotó-nép vagy maga az állam, ama jogok teljességéből, amelyeket az állam természetes felségjoga magába zár, többet vagy kevesebbet juttathat az államhatalom egyes hordozóinak, a szerint amennyit rájuk kíván bízni, az állam és államiság adott feladatkörét azonban sem nem csökkentheti, sem nem nagyobbíthatja. Különösen ma, amikor a társadalom szerkezete szétbomlott, kell az államnak minél erkölcsösebb törvényhozással és kormányzással arra hatni, hogy újra helyreállítsa a társadalom pusztulásnak indult alapjait. Az államnak vissza kell adnia a társadalom számára azokat a hatásköröket, amelyeket a saját hatáskörébe vett, és ezáltal fontos életfunkcióktól fosztotta meg a természetes társulásokat. Ezeket, mint számára fölöslegeseket, most ismét át kell majd adnia a társadalomnak, hogy táplálja velük elsődlegesebb organizációk, ebben az esetben az élhetőbb jövőt alapjaiban meghatározó politikai eszme életerejét. Az előbbi vázlat alapján érthető igazán meg, hogy miért nagy hiba vagy még inkább bűn Sajó Sándor és szellemi társainak a közoktatásból való eltüntetése. Sajó jellemvonásainak két fő irányára térnék rá: az egyik megingathatatlan magyarságtudata, a másik a Kárpát medence, az oszthatatlan Kárpát-haza a Szent Korona uralkodásával. A békediktátum előtti, illetve a szovjet megszállás előtti Magyarországon csak politikai spekulációkból született uszítások nyomán volt kérdéses, hogy a Szűzanya országában ki milyen nemzetiségű volt. Jó példa erre, hogy az 1544. évi tordasi gyűlésen kialakult erdélyi államiság címerpajzsa három részből áll: a jobbra néző fekete sas a magyar nemzetet, a nap és hold kék alapon a székely nemzetet, a hét vörös bástya arany alapon a betelepített szászokat jelképezi.
 Ki a magyar tehetjük fel joggal a kérdést? Elég, csak ha a magyarul később megtanuló szigetvári hősre, a horvát születésű Zrínyi Miklósra gondolok, vagy Máraira, Tömörkényre, Gárdonyira és természetszerűleg Sajó Sándorra. A Kárpát hazában évszázadok óta letelepedett svábok, cipszerek, szászok olyan intenzív magyarságtudattal rendelkeztek, hogy az 1940-es években egyre agresszívabban kampányoló berlini nemzetiszocialista gyökerű és finanszírozású Volksbundnak válaszul a baranyai svábok létrehoztak egy egyesületet „Magyarország a mi hazánk” elnevezéssel. Kicsit szerénytelenül megjegyezném én is csak negyed-magyar vagyok, mégis szüleim és nagyszüleim megalapozták, hogy büszke magyar legyek. Visszatérve az eredeti gondolatokhoz, ki merem jelenteni, hogy gazdasági kényszerből és megfontolásokból háború nélkül is egy országot fog alkotni a Kárpát-haza lakossága nem is olyan sokára. Ezt a gazdasági és szellemi szükségszerűséget az új, a Szent Korona alatt virágzó Kárpát-hazát már az 1930-as évek közepén támogatta többek közt Bartók Béla és sok más neves akkori magyar értelmiségi. Amikor tehát Sajó Sándor költészetéről és magáról a költőről beszélünk, amikor azt kérjük-követeljük a magyar kultúrpolitikától, hogy helyezzék vissza Sajót az őt megillető helyére, tulajdonképpen az elkövetkezendő, most iskolába járó nemzedék magyarságtudatát és a Kárpát-hazához, a Szent Koronához való, egy életen át tartó, majd gyermekeinek továbbadandó hűségüket, a hazához való ragaszkodásuk alapjait ássuk ki. Köszönöm, hogy meghallgattak.

2018. november 13.

szozattv


szozat a tiszta hang attila LSApokabacsi attilaprokopp Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf