Levél az olvasóhoz - 2018. 8. hó
A vezetésről...
Hatalom, pénz, státusz. E három, ami átszövi az emberi közösségeket, alakítja, formálja nem csak a bennünket körülvevő világot, hanem magát az embert is. Az embert, aki ezekkel rendelkezik, azokat, akik ennek a gépezetnek alkatrészei, akik birtokában vannak e három eszköznek.
Közismert, hogy az élővilág fejlettebb fajai között kialakul egy dominancia, melynek célja, hogy az adott falka irányítása ne kerüljön az anarchia állapotába. Nincs ez másként az emberi fajnál sem, ahol már közösségekről beszélünk túllépve a horda keretein. Az ilyen közösségek a legváltozatosabb formát vehetik fel, és gyakorlatilag az élet minden területét áthatják.
Elsőként a család, mint a társadalom legkisebb egysége követeli meg egy olyan személy „kinevezését” erre a pozícióra, aki alkalmas egy genetikai és érzelmi közösség összefogására kezdve a család anyagi biztonságának felügyeletét, folytatva a következő generáció(k) életminőségének, fejlődésének biztosításával. A családfő szerepe kiemelkedik a többi tag közül, hiszen felelősség terheli a vállát, melyhez a családtagok együttműködése, az íratlan szabályok betartása és betartatása is beletartozik. Az elmúlt fél évszázad azonban alapjaiban borította fel ezt a családmodellt, mely a férfiak szerepének leértékelésével kezdődött, melynek jelentősen hozzájárult az anyák munkavállalása, így az anyagi kiszolgáltatottságuk megszűnt. A család vezetésének felelőssége sok esetben hárult a női nemre, akik az egyenjogúság illúziójában fürödve megfeledkeztek arról, hogy tulajdonképpen vesztesei is ennek a helyzetnek. Kétszeres feladat hárult rájuk, hiszen már nem csak a családi fészekben kellett helyt állni, hanem a munkahelyen is, ahol addig nem tapasztalt kihívások várták őket, többnyire felkészületlenül. Ez az állapot azt eredményezte, hogy jelentősen megnőtt a gyengébb nem között a depresszió, a szorongás és az alkoholizmus. Ezt kivédendő liberális megoldással álltak elő, miszerint a család vezetésére nincs szükség, hiszen ez egyrészt csorbítja tagjainak jogait, másrészt leveszi a terhet a családfőről. A következmény katasztrofális, ezt tapasztalhatjuk a mindennapokban, mikor egy-egy gyermek viselkedésével szembesülünk az utcán, de erről talán a pedagógusaink tudnának a legtöbbet elmondani…
A vezetés másik formája már szélesebb rétegek feletti dominanciát jelent, mely a politikai téren jelenik meg. Ennek kulcsa a hatalom, mely biztosítja egy társadalom optimális működésének feltételeit. Jó esetben a hatalom arányos a felelősséggel, de lássuk be, ennek nem sok jelét láthatjuk nem csak hazánkban, hanem az egész világban. A hatalom immár nem eszköz, hanem cél, a mások feletti ellenőrzés jogának birtoklása, melynek az erkölcs, a tisztesség, az őszinteség csak akadálya, nem pedig feltétele. A hatalom természete abban rejlik, hogy más emberek élete felett rendelkezzen, irányíthassa mindennapjaikat, értékszeméletüket, nevetséges módon meghatározza azokat az erkölcsi normákat, melyeket birtokosai jórészt negligálnak, mindezt abból a célból, hogy megtartsák hatalmukat, hogy további befolyást gyakorolhassanak a társadalom tagjai felett.
Életünk fontos területe a létfenntartást és jólétet szolgáló gazdaság világa, mely az áruk, szolgáltatások piacát jelenti. Ennek mozgatórugója már nem az előbb említett hatalom, hanem az anyagi források feletti rendelkezés, vagyis a pénz, mely szintén hatalom egy megjelenési formája, de más alakban. Ha bölcsen használjuk jó, ha nem, úgy járunk, mint egykor a zsidók az aranyborjúval…
Törőcsik Attila
2018-08-02.
