Levél az olvasóhoz - 2018. 5. hó

Lassan egy hónapja véget értek az országgyűlési választások. Bár a végeredmény a polgári jobbközép győzelmét hozta, de mint minden ilyen voksolás után, megválaszolatlan kérdések tucatjai maradtak, amely nemcsak a fennálló rendszer gyengeségeire, hanem más, fontos, országunk hosszútávú jövőjét veszélyeztető bonyodalmakra és gondokra keresik a választ.
Első és talán legfontosabb, hogy a legközelebbi választásokra valódi, szavahihető ellenzéki párt, esetleg pártok alakuljanak, amely közül egy, a Jobbikkal ellentétben, keresztény értékeket hangsúlyozó, valóban nemzeti, népi radikális. Az eredményektől összeomlott pártocskákat belső harcok lökik még mélyebbre, erkölcsiségük  Fellini Satyriconjának szereplőihez, szavahihetőségük egy kokainbáró tisztességéhez hasonlítható. „Mi vagyunk a többség – tüntetés a demokráciáért” nevű szervezkedés jogosságát, a fő felbujtó, liberális, az amerikai demokráciára folytonosan hivatkozó TASZ, önmaga minősítette, előre, az alábbi, Népszavában, 2018. április 7. megjelent írással. „Tudjuk, a demokráciák mindig is törékenyek, de amelyikben mi élünk, eddig valahogy mindig sikerült legyőznie a gravitáció törvényét. Alkotmányunk, népünk szabadságba és egyenlőségbe vetett hite, a történelem folyamán kialakult erős középosztály, a gazdagság és az oktatás magas szintje, a nagy és sokszínű magánszektor – mindezek megóvnak bennünket a demokráciának attól a fajta összeomlásától, amelyre sok más helyen sor került. Mégis tele vagyunk aggodalommal. Az amerikai politikusok némelyike manapság ellenségként tekint az ellenfeleire, megfélemlíti a szabad sajtót és azzal fenyegetőzik, hogy nem fogadja el a választások eredményét. Ezek az emberek igyekeznek meggyengíteni demokráciánk intézményi bástyáit, ideértve a bíróságokat, az állambiztonsági szolgálatokat és az etikus magatartás betartásának ellenőrzésére hivatott hivatalokat.” [Steven Levitsky, Daniel Ziblatt: Hogy halnak meg a demokráciák?] Ide állt be Vona Gábor és a Jobbik vezetése. Azt hiszem, ezt nem kell kommentálni…  Ez mutat rá arra, hogy nem az a kérdés, ki áll Vona mögött, hanem ki- kik állnak Simicska mögött. Új, a régi értékrendekből építkező, az eddigi választási rendszert és kormányzást gyökereiben megreformáló, ugyanakkor az elért eredményeket megtartó nemzeti radikális kormány kell. Első és egyik legfontosabb kérdés a választási rendszer. Jelenleg ennek egyik, és leginkább támadható tétele, legfontosabb alapja az ún. demokratikus centralizmus. „Ebből is látható, hogy a pártok társadalmi megosztó szerepe mellett, a döntéshozatalban is jelen van egy irracionális tényező: a többség akaratának kisebbségre kényszerítése. Ez a kérdés valójában elvezet oda, hogy a képviselő elváljon a választóinak a képviseletétől – vagyis ne a szavazóit és ne a lelkiismeretét – hanem a pártját képviselje. Pedig a közbeszéd és a hatalmi arrogancia, «népképviselőnek» próbálja ezeket a figurákat beállítani”. Ez a továbbhaladás alfája és omegája, kérem gondolkozzanak el, hogyan tovább. Nincs sok időnk…

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf