Levél az olvasóhoz - 2018. 3. hó

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül;

          /Dsida Jenő: Tekintet nélkül/


Nincs még egy nép Európában, de talán a földkerekségen sem, amelyik ennyire naiv álmaiban hordozza jobbik énjét, mint mi magyarok. Amióta az első nemezsátrunkat felállítottuk itt a Duna mellet, [az Árpádok, az Árpádháziak, az Anjouk és Hunyadi Mátyás dicső évtizedeitől eltekintve,] mindig kettős életet éltünk: egyet a valós mindennapokban, kényszermegoldásokban, nemegyszer rabként vegetálva, s egyet az álmokban, ezért fulladásra ítélve. Több mint ezer éve van hazánk, országunk, de lakói, mi, még, mindig kicsit olyanok vagyunk, mint dicső főúri házak fattyai: mintha másra ütöttünk volna.
    Tisztelt keresztény-keresztyén, magát hazafinak, jobboldalinak tartó Olvasó! Egy jó hónap múlva itt vannak a választások, kérem, most ne rontsuk el, ne hagyjuk magunkat „felszalámizni”! Évszázados hibánk az elégedetlenség és az irigység gerjesztette feledés, azután meg az ezt követő sírva összeborulás. Nem szívleljük meg a magyar történelem szomorú tanulságait, mintha meg sem történtek volna, a századonként újraforró fejekben a savanyú murci – hogy-hogysem – a századvégre mindig mámoros aszút eredményezett. Így jutottunk el a kiegyezéshez, Trianonhoz, a Don-kanyarba és Szibériába, a kékcéduláktól a gulyásszocializmusba, a „rendszerváltásba”, az Európai Unióba. Miközben a magyar nép belső hangjai egyre halkultak, sötétedtek, komorultak, a magyar jobboldali szellemi életnek, annak értelmiségének, ehhez nem volt hallása, céltudatos ellenállás helyett keresztény kurzusba és aszkézisbe menekült. Nem, nem vetek meg ezzel senkit. Csakhogy tény, miközben csukott szemmel masíroztunk a kapitalista mohóság és az 1930-40-es években a németek csicskásaként a háborúba, kelet felé, Szabó Dezső mellet – aki a gondolkozás és a tekintet nélküli szókimondás minden konzekvenciáját vállalta – egyedül csak a népi írók és kevés politikus, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre szánta rá magát ennek a kimondására, végső, gyakran végzetes konklúzióira. Szabó és Bajcsy Zsilinszky Endre mellett, Németh László és Féja Géza voltak azok, akik – elsőként és azóta is egyetlenként – megalkuvás nélkül képviselték a magyar, nemzeti radikális eszméket a huszadik század abban az időszakában. Szabó Dezső, aki durva szókimondásával századának legjózanabb, ugyanakkor legszenvedélyesebb, legelőrelátóbb embere, tanulmányaival kíméletlenül belegázolt a magyar mindennapok problémáiba. Bajcsy-Zsilinszky, akit gyakran vádoltak meggondolatlannak, elhamarkodottnak, zsigeri antiszemitának és fajvédőnek, mégis mára már, a távlatokból, be kell látnunk: ez volt az egyetlen helyes út. Mert akit-amit Bajcsy megbélyegzett előbb a Szózatban, később az Előőrsben, a Magyarországban és a parlamentben, mára bebizonyosodott, tettei és kijelentései legtöbbje indokolt volt. A nagybányai születésű polgárfiú, Német László, aki a nemzeti radikalizmus, az egyetlen számításba vehető magyar út szellemi és Féja Géza, aki paraszti bölcsességével a Nemzeti Radikális Párt vezércsillagai, akik mögött egyenlő mértékben kavargott a józanság és a szenvedélyesség, akik, polgári, paraszti énjükből adódóan  kellő mértékben rendelkeztek a szükséges mértékű intuícióval és közös forrásból fakadó lelki szolidaritással azokkal, akiket reprezentáltak. Gyűlölték is őket a liberálisok is, a kommunisták is [most is], mert tántorítatlanul képviselték – személyes sorsukkal mit sem törődve – a magyar faj, a magyar nyelv, az egységes magyar nemzet jövőjét, mindenkivel, németekkel, zsidókkal, kommunistákkal, hungaristákkal, nemzeti szocialistákkal és a mohó európai nemzetekkel szemben is. Nem féltek betörni a szélsőjobb, a keresztény kurzus és a vörös, anarchista métely, a bal közé, harmadik oldalt alapítani. Az ősatyákat megtagadva, a nemzeti radikalizmus eszméivel és választóik bizalmával, 1990 óta, két politikai tákolmány is visszaélt [a MIÉP és a JOBBIK]. De más „jobboldali” pártok sem különbek.  Ma hazánkban – „rendszerváltás” ide vagy oda – a jobboldali-kereszténynek tartott vagy nevezett formációk ugyanazt az elvtelen, sokszor megalkuvó, a pártot és kapitalista holdudvarát, saját érdekeiket kiszolgáló képviselői ültek-ülnek ma is, mint a II. világháború előtt. Ezen okokból, amikor Ön, mi pártot választunk, lássuk be nincs sok alternatívánk, de mégis döntenünk kell. Felhívnám a figyelmét mindenkinek, hogy Magyarország második Mohácsát sirathatná, ha megnyílnának a határok a háttérből nyomuló iszlám, illetve a kényszerbetelepítések előtt. Nagy tehát a tét, megtartani Szűz Mária országát vagy egy multikulturális rabszolgatársadalom… Ezért ne üljön föl a napi médiákban olvasható és a mocsoktévékben hallható sárdobálásnak, gyalázkodásnak és hazugságoknak. Kérem, használja segítségül az itt (1) olvasható dolgozatomat, ha helyét és pártválasztását kívánja újból, a biztonság kedvéért megalapozni.
    Miért írtam most ezt itt le?  Azért, hogy ne hagyjuk-hagyják megtéveszteni magunkat az aranyborjú ígéretével, legyünk reálisak, csak azt nézzük, mi most az ország, szűkebb pátriánk, gyerekeink, unokáink és keresztény hitünk érdeke, ki honnan indult és hova jutott a választhatók közül… Döntsünk bölcsen majd április 8-án, a szavazófülkékben. Én ott leszek!

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

1.    http://www.szozat.org/szozatarh/showpage.php?pid=2735

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf