Levél az olvasóhoz - 2018. 1. hó

A földgolyó akárhogy fordul,
Üzenet lesz e gyáva korbul:
Van még becsület, van marok,
Vannak még bátor magyarok

/Matók Leó, cím nélkül, 1951./

Tulajdonképpen a Szózat havilap 2018. első beköszöntőjét egyféle összegzésnek, a jelen eredményeinek és a közeljövő terveinek felvázolására szántam. Azonban dr. Bene Gábor közíró, akinek a haza, a nemzet ügyében folyatatott kitartó munkálatai elrévülhetetlenek, kétszer is felhívta a figyelmemet az adventban, drótpostán levélben, arra a nemzetegyesítő mozgalomra, amely érdekében Ő és barátai folyamatosan munkálkodnak. Miután régi ismerősöm, küzdőtársam egy általunk várt szebb jövő érdekében, ezért most és itt válaszolok neki-nekik, hogy – miközben az alapgondolattal egyetértek – miért nem tartom ezt elsődleges feladatnak, miért keresek-, keresünk mi itt a Szózat szerkesztősége más utat a Kárpát-haza és a magyarság érdekében. Örülnék neki, hogy ez a levél esetleg egy pozitív vita, egy fejlődésünket elősegítő együttgondolkodás kavicsa lenne, a hazai közélet-közgondolkodás egyre posványosabb mocsarában.

    Kedves Gabi!

    Ma hazánkban még a nemzeti- népi értelmiség által működtetett oldalon is akkora megosztottság van, amely jelentős számú embert, honfitársainkat riaszt el az aktív közéleti részvételtől, így a választásoktól is. Ez is az oka annak, hogy ebben a formában válaszolok neked, nehogy valamely félreérthető gondolatommal megbántsalak, hisz nagyra becsüllek. Azonban az a véleményem, hogy ez a nemzetegyesítő mozgalom, a magyarság körében sajnos egyre inkább elburjánzott általános ismeret és műveltség hiány miatt elhamarkodott, korai.
    Nézzünk szembe a tényekkel, ez nem honfitársaink kizárólagos hibája, nem csak egy „Pató Pál”-i szellemi tespedés része. Lássuk be, hogy az izmusok, a folyamatosan változó ideológiák őrjöngése és a vesztes háborúk borzalmai mellet jól működtek ellenségeink, sikeresen butították és jelenleg is butítják az átlag magyar polgárt. Ez egy világfolyamat, amelyet szisztematikusan gerjeszt a Kárpát-haza magyar területeire szakadatlanul ácsingózók buzgalma is. Hozzáteszem, hogy a „közhatalom visszavétele a nemzet számára” egy olyan megoldás, idea, amely jelenleg megfelelő tömegű szellemi háttér, és így tömeges támogatás nélkül, szerintem egyszerűen nem működne.
Az emberiség alaptermészetéből kifolyólag a nagy ideológiai változásokat, a társadalmi fejlődés újabb lépcsőjére való fellépést tömegmozgalmak, általában forradalmak vagy háborúk előzik meg. Hazánknak és polgárainak az utóbbi 170 évben több lehetősége volt e megújulásra. Az 1848-as forradalom felismeréseit, értékeit és pozitív eredményeit azonban elócsította az 1867-es kiegyezés, amellyel tulajdonképpen egyrészt megalapoztuk a trianoni diktátumot, másrészt azzal, hogy visszaléptünk az önálló magyar út, a magyar társadalmi fejlődés lehetőségétől, újabb, immár napjainkig tartó, immár „európai” szintű békétlenséget és problémahalmazt zúdított nyakunkba. Ezt Julius Evola jobboldali olasz filozófus, a »Pogány Imperializmus«  című művében így összegezte: „A mai nyugati civilizáció alapvető fordulatra vár, amely nélkül előbb vagy utóbb bukásra van ítélve. Megvalósította a dolgok minden rendjének teljes perverzióját. Az anyag, az arany, a gépek, a számok uralmát, amiben nincsen többé levegő, szabadság, fény. Nyugat elveszítette az engedelmesség és a parancs szellemét. Elveszítette a tett és a szemlélődés szellemét. Elveszítette a hierarchiának, a szellem hatalmának, az Istenember létének értelmét… A kör egyre jobban szűkül azon kevesek körül, akik képesek az ezzel való szembefordulásra és a nagy lázadásra.” Ezeknek a felismeréseknek utolsó előtti pontját, a kereszténységért, Jézusért vívott küzdelem folyik napjainkban a minden elárasztó, ideirányított iszlám migrációval. Valamint ide tartozik a történelmi keresztény egyházak belső meghasonlása az évezredes tradíciók elvetésének okán, válsága miatti hanyatlással párhuzamosan a szekták, az iszlám, illetve az újból egyre erőszakosabban terjeszkedő, szélsőségesen kereszténygyűlölő ultraortodox zsidó irányzatok magyarországi térnyerése.
    Azonban legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy sem a békediktátum sokkját megelőző őszirózsás, majd vörös forradalom őrjöngését, sem a II. világháború befejezését, sem az 1956-os szabadságharc bukását, sem az úgynevezett „rendszerváltást” követő időszak nem hozta el azt az új, magyar szellemi egységfrontot [bár voltak próbálkozások], amelynek segítségével – fellépve egy újabb lépcsőfokra – egy szociálisabb, egy emberibb társadalmi rend kerül bevezetésre. A rendszerváltás után még inkább felgyorsult az amúgy is megrendült, a belső ellentmondásokkal küszködő Horthy- rendszer, a rendi társadalom felbomlasztása, az értékes szellemi javak helyett előbb a kommunista-szocialista ideológia majd a média mindenre kiterjedő hatalmával pedig a szervezett agymosás, a fogyasztói társadalom „minden-mindegy” sötétsége uralkodott- uralkodik el. A virtuális világ, a számítógépek és a világháló fejlesztése sem a jótékony hatásokat erősítette.  Bár a mostani társadalmi berendezkedés minden szociális és kulturális és gazdasági hibáját napról napra megmutatja, sőt azt is, hogy az új, népi, közösségi társadalomnak milyennek kéne lennie itt a Kárpát-hazában, nos, idáig legtöbben honfitársaink közül még elméletben sem jutnak el… Vezetőink nem tudnak-, nem akarnak elszakadni a világban uralkodó gazdasági trendektől, ennek pedig oka egyrészt a hatalommegtartás, másrészt a személyes vagyonosodás, vagyonszerzés kísértete. Ezek az emberek, a parlamentben eltöltött évtizedek alatt összegründoltak maguknak egy olyan [szerintem egyébként illegitim] „alkotmányt” amely tulajdonképpen egy parlamentáris diktatúra kulcsokmánya. Ez lehetőséget nyújt az olyan alaptörvényekkel rendelkező társadalmaknak, mint Magyarország vezetőinek, hogy az illiberalizmus zászlaja alatt ezt a parlamenti diktatúrát hosszabb időszakra, akár ötven évre is bebetonozzák. Hozzátenném még, hogy az Orbán Viktor nevével fémjelzett kormány – minden hibája, mulasztása és bűne ellenére – a társadalom jelenlegi szellemi állapotát, műveltségét nézve, az egyetlen alternatíva.  A diktatúrák megdöntése pedig – mint láthatjuk – csak forradalommal, vagyis a fokozott társadalmi igények és elvárások megkerülhetetlen akaratával sikerülhetnek. Hazánk – és Európa – polgárai teljesen megcsömörlöttek a szocialista, liberális kormányok és pártok ámokfutásától, ezzel párhuzamosan a „demokráciától” is, más irányba kezdenek tekinteni.. Ennek megváltoztatása azonban nem egyszerű, a politika oldaláról megközelítve, „demokratikus” választásokkal, szerintem lehetetlen.  Az ezt megváltoztató akaratot pedig csak a szellem határainak kibővítésével, a kultúra, az ismeretek iránti fokozott és megkerülhetetlen társadalmi vágy forrásainak nyújtásával tudjuk mi, egy más-jobb világban gondolkozók elősegíteni. A hamisítatlan történelmi múlt, az irodalom, a zene és képzőművészetek, a tradíciók elsajátítása, a múltba merengés, ugyanakkor a múlt hibáinak és bűneinek felismerése, az okok és okozatok összevetése mind egy-egy előrevetítő lépés. Tény, hogy az emberiség IQ szintje rohamosan csökken a fogyasztói társadalmak világszerte tapasztalható térnyerése óta. A múlt értékeinek megismerése mellett fokozott feladat, hogy a fenntartható növekedés legyen a cél, az embereket visszafordítsuk a föld, a természet szeretete és tudatos védelme felé, ne a nagyvárosok, hanem a vidéki élet legyen a művelt fiatal nemzedék életcélja. Ennek nemcsak ideológiai, hanem társadalmi okai is vannak, hisz egyre fejlődő, korszerű új technológiánkat használó ipari termelés egyre automatizáltabb, egyre kevésbé igényli az emberi kéz munkáját.
    Az elmúlt száz év bebizonyította, a demokrácia nem létezik, különböző okok és okozatok, elsősorban az emberi hatalomvágy és az anyagi mohóság miatt nem működtethető. Felismervén ezt, célunk, átadjuk ismereteinkkel a nemzetnek egy új magyar út ideológiáját, amelyet Bajcsy Zsilinszky Endre, Féja Géza, Németh László, Szabó Dezső és mások az 1930-as, 1940 –es évekbe kigondoltak, ezek a „nemzeti radikalizmus” máig időszerű megállapításai, és a Kárpát-haza újraegyesítése a Szent Korona Uralma alatt. Így tehát, ha szeretnénk-szeretnétek hozzásegíteni nemzetünket egy szebb világ, egy nemzeti értékeket és kultúránkat mindig előnybe részesítő rendi társadalom felé fordítani, nincs más lehetőség, hogy az emberek tanulni vágyását és műveltségét elősegítsük. Meglátásom szerint a Hit, a tudás, a múlt és a tradíciók megbecsülése a kulcs.  Ebben kíván előrelépni, segítséget és forrást adni a Szózat havilap és kiadója, a Magyar Élet- Magyar Jövő Egyesület. Reményeink szerint egy pár évtized alatt, a hozzád-hozzánk hasonló, elkötelezett társadalmi tömörülések oldalán lesz a nemzet tagjaiban elegendő szellemi muníció ahhoz, felfokozott társadalmi igény, elvárás, hogy egy utolsó és győztes nemzeti forradalmat robbantson ki, kiterjesztve a Kárpát-haza egészére, Szűz Mária országára. Nem lehetünk tehát türelmetlenek, keletlen még a kovász, ne akarjunk az egészséges, önmagát gerjesztő folyamatok elébe menni. Hazánk az elmúlt évszázadok alatt számtalan hosszabb- rövidebb ideig tartó elnyomást, megszállást is túlélt. Bízzunk ebben!

    2018-01-03

Szeretettel: Cságoly Péterfia Béla