Levél az olvasóhoz - 2014. 7. hó

Nem boldog a magyar

 

/Márai Sándor: Szinbád hazamegy/

 

 

 

  »A Kádár rendszer gazdaságilag és politikailag passzivizálta a magyar társadalmat, ennek hatását ma is érezni lehet« mondta minap egy konferencián Rétvári Bence államtitkár, a társadalom mostani általános lelki állapotát elemezve. Idetartozik az a hír is, hogy hazánkban az első világháború előtti szinthez értünk vissza a társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében, hogy a rendszerváltás óta egyre meredekebben nyílik a vagyoni olló a munkalapú társadalom zsugorodásával és a spekulatív tőke előretörésével. Csath Magdolna közgazdász szerint a gazdasági növekedés okos gyorsításával, a nemzeti jövedelem jelentős növelésével ezt a folyamatot meg lehet állítani. (1)  Bár részben a fentiek is akadályozzák a magyar családokban három vagy több gyermek vállalását, /ami a magyarság, az önálló és független magyar nemzet hosszútávú fennmaradását, a Kárpát-haza hosszútávú megtartását biztosítja/, de e sorok szerzője meg van arról győződve, hogy az optimizmus hiányának, a hol melankolikus, hol depressziós általános lelkiállapotnak sokkal távolabbi, mélyebb okai vannak.
     Hazánk társadalmi berendezkedésének fejlődése a török kiűzését követő Habsburg megszállásnak köszönhetően gyakorlatilag leállt, amelyet csak részlegesen szakított föl egy-egy osztrákellenes felkeléshez kapcsolható esemény, mint az eredetileg Széchenyi István által szorgalmazott, majd 1848. szeptemberében Deák Ferenc által előterjesztett jobbágyfelszabadítás, az úrbéri rendeletek kérdése. Sajnálatos tény, hogy az 1867-es kiegyezést követő Osztrák-Magyar Monarchiában, majd a trianoni országrablást követő Horthy-féle Magyarországon a társadalmi berendezkedés és szerkezete modernizálásának egyik legfőbb akadályozója a zsidó nagytőke mellett – boldogemlékű XIII. Leó pápa 1891. május 15-én kiadott »Rerum Novarum« enciklikája(2) ellenére, Márton Áron és a főpapi földbirtokok felosztását szorgalmazó Mindszenty József kivételével  –  a katolikus főpapság volt. Ezért is nyert viszonylag könnyedén teret a második világégés után az Istentagadó, kommunista felforgató eszme. Aquinói Szent Tamás ezeket mondja: »Mindenben, ami valamely cél szolgálatában áll, a jóság bizonyos mértékben van: mert ami célszerű, annak mértéke a cél. A földi javaknak pedig céljellegük van. Azért a rájuk irányuló emberi törekvés a célnak megfelelőleg csak mértékletes lehet, a szerint, amint szükségesek az élet hivatásához. Ezen mérték túllépése bűn. A kapzsiság mértéktelen birtoklási vágy. A mértéktelen szerzés és birtoklás tehát jogsérelmen, bűnön nyugszik. Ilyen szerzés nem ad alapot tulajdonjoghoz, hanem az így szerzett javak idegen dologszámba mennek, mint a lopott, vagy rablott tárgyak. «Fontos vallásszociológiai és gazdasági kérdés tehát: kié a föld? Az embernek való táplálék a földön terem, s így nemcsak a földön, hanem szó szerint a földből élünk. Ha valakitől elveszik vagy sohasem birtokolhatott földet, attól az élet lehetőségét veszik el, a józan magyarázat pedig egyszerű, a föld Isten rendelése szerint nem az egyes embereké, hanem az egész emberiségé, az adott ország lakóié. Ezt bizonyítja az Úr imája is :»Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.« Nem egyes számban, hiszen az ember megélhetésének kérdése nem csupán magánügy, hanem közügy. Szent Tamás szerint feltétlen tulajdonjog nincs. A magántulajdon meg van terhelve az emberek eltartásával. Elsősorban tehát a rajta élő embereket kell eltartania a földbirtoknak, másodsorban mindenkit, aki rászorul.

 

 

 

1. A föld és minden java ez egész emberiség tulajdona.
2. Ezt a tulajdonjogot az emberiség legcélszerűbben a magántulajdon formájában gyakorolja.
3. Abszolút magántulajdon nincs. A magántulajdonra rá van táblázva elsősorban a rajta élők, másodsorban minden rászoruló eltartása.
4. A mértéktelen szerzés – kivált, ha a többi emberek ínségének okozója – bűn.

 

 

 

E szerint tehát a termőföld, az ipar célja az emberiség ellátása, a szükségletek kielégítése. Ezért fölösleges a kapitalizmusnak a gazdasági növekedést, a mindenáron való profithajszolást célzó gyakorlata, ráadásul ezzel hamarabb feléljük a föld természetes erőforrásait. A világ ma kevés kivétellel a kapitalizmus rendszerében él. A kapitalizmus szerint a termelés alapja a föld, a vagyon, a termelőeszközök. A termelés célja a haszon. A felhalmozott haszon, mint pénz, földbirtok, gép ismét termelőeszközzé válik, és a neve tőke.  A jelenlegi Világhatalom, a tőke urai azonban a szabad versenyt leginkább pankrációnak tekintik, ahol az erősebb földbe döngöli a gyengébbet. Ez a jellegű szabad verseny a szavannák állatvilága közé való, nem emberek közé. Láthatjuk a kapitalizmus eleve elhibázott gondolat, mert kizárja magából a keresztény erkölcsöket, és a természetes, a föld kincseivel való takarékos gazdálkodást ösztönző józan észt. Az ész és az evvel járó előrelátás lesi el a természet évezredes törvényeit, ennek függvényében állapítja meg szükségleteinket, míg a tőkés társadalom a spekuláció és a munka híveinek folyamatos konfrontációjára alapít. Mit is mond Aquinói Szent Tamás? »A szükséges társadalom-gazdasági kiegyenlítést nem lehet az alamizsnára alapítani, nem lehet a jogrend felforgatását meghagyni. A jogtalanság áldozatait a szeretet önkéntes tevékenységére, a jogfosztók jótéteményére utalni alapjában hamis. Megengedhetetlen, hogy az emberi társadalom óriási osztálya alamizsnából éljen, hogy a munka a birtoknak kolduslevelére szoruljon. Amit a munka követel, amire szüksége van: az az igazság.« A kapitalizmus áldatlan gyakorlatának legszembetűnőbb eredménye a gazdagok és szegények életlehetőségi közötti beláthatatlan különbség, valamint a független középosztály, az önálló parasztság és kisipar kipusztításának kísérlete. Többek közt ezért nem szabad tehát a munkát áruvá degradálni. Márpedig a kapitalizmus ezt teszi, mikor a munkát és a termelőeszközöket szétválasztja. Az elmúlt száz évben a kapitalizmust részben vagy teljesen megváltoztatni akaró kísérletek, mint a kommunizmus és a nemzeti szocializmus, alapvető eszmei, hitbéli hiányosságok miatt buktak el. A marxizmus szerint csak anyag van, csak gazdasági erők léteznek, a fasizmus és a nemzetiszocializmus pedig államvallásként egyfajta okkult fajelméletre épített. Láthattuk ezen elméletek mind zűrzavarosak, következetlenek és ellentmondóak. Kimondhatjuk tehát, a kapitalizmus istene az aranyborjú, a pénz, a marxizmus vallása az élvezet vallása a minimális munka, maximális élvezet, a nemzetiszocializmus vallása a germán, párhuzama a cionizmus, a zsidó fajelmélet. Ezek az elméletek nemcsak tévedések, hanem súlyosan fertőző betegségek a magyar társadalom számára.
   A magántulajdon mélyen az emberi természetben gyökerezik. Nem hiába mondja az isteni Mester: „A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres pedig, és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat.” Magántulajdon nélkül nincs megfeszített munka, nincs áldozatos élet, nincs többre szebbre, jobbra való törekvés. Magántulajdon nélkül a szorgalom, takarékosság, mértékletesség erénye elveszti értelmét s előbb utóbb a társadalom romlását okozza. A magántulajdon elősegíti a kezdeményezést, a haladást, a jótékonyságot. A tudomány, a technika, a gazdaság, az emberszeretet nagy alkotásai magántulajon nélkül nem lehetségesek. Magántulajdon nélkül az ember megélhetése másoktól függ, ami éppen az önálló, nagy elmékre lenne végzetes hatással, viszont elősegítené a nyájember, a tömegember kitermelését. Nincs szabadság, emberhez méltó életmód magántulajdon nélkül. De magántulajdon nélkül nincs szabad pályaválasztás sem az ember hajlamai és képességei szerint. Anton Orel, a kiváló keresztény szociálfilozófus írta: »A tőke fogalma lényegileg és mindig a termelő, gyümölcsöző munkának kihasználását tartalmazza a nem dolgozó birtokos részéről. A kamat, a munkanélküli járadék, a nyereség nem más, mint az a többérték, melyet a munka termelt és a kapitalista tisztán a birtok, a tőke címén magáévá tesz. A modern gazdaságtan a munka rabszolgaságát tudományosan óhajtja megalapozni és igazolni.«
Az áldásos magántulajodon így lett a szélsőségesen értelmezett tulajdonjog, a kapitalista haszonimádat és kíméletlen gazdasági harc következtében a mai társadalom átkává, s egy évszázadon át a kommunista felforgatás célpontjává és okozójává. Mikor a kereszténység a munka jogát és a munkás igényét munkájának teljes ellenértékére megvédi, ezzel az isteni világrendet s vele együtt a társadalom fennállását, a munka védelme mellett a családvédelem kérdését a leghatékonyabban védi meg. A keresztény gazdasági felfogás ugyanis e kettőnek egyenlő jelentőséget tulajdonít, a munkás számára biztosítani kell a családalapítás és a gyermekek eltartásának lehetőségét. Mi tehát a cél, mi legyen a célkitűzésünk? Ezt már részletesen összefoglaltam a rendi társadalom ujjászervezéséről írt dolgozatomban, (3) röviden kimondva egyetlen lehetőségünk egy felhőtlenebb, elégedett életre, Boldogországra. Ez a Németh László és Bajcsy-Zsilinszky Endre eszmeiségét összefoglaló, keresztény szociális eszmékre és nemzeti radikalizmusra épített Magyarország. Ennek a gondolatiságnak fő célja az, hogy a kapitalizmus gazdasági elveit megdöntse, a keresztény- nemzeti radikális gazdasági elvek uralmát helyreállítsa, az újpogány gazdasági intézményeket és berendezéseket elsorvassza és helyükbe a társadalmi igazságosságon alapuló intézményeket kifejlessze. A társadalom szerves, élő valami, amit a legszellemesebb elgondolás sem képes megmerevíteni. Ha valakinek egyszer sikerülne az ideális társadalmat berendezni, amely populáció már nem fejlődik többé, abban a pillanatban már meg is halna az a társadalom. Ezért kell nekünk kitörni a kapitalizmus mantrájából, a globális gondolkodásból, s csak a Kárpát-hazában élőkre koncentrálni. A hazának védelme tulajdonképpen az élet védelme. Az életet pedig jogunk van a támadó élete és létbiztonsága árán is megvédenünk. Így a hazát is. Semmi akadálya sincs azonban annak, hogy közösen gondolkodva a keresztény elveken alapuló társadalom képének néhány vonását papírra ne vessük. Az eljövendő keresztény társadalomban erős és számos középosztály fog kialakulni. A parasztság és a munkások legnagyobb része képes lesz magát önállósítani. Ahol ez nem lehetséges, ott alkalma lesz a munkásnak részjegyet szerezni, s így az üzem társtulajdonosává válni. Hogy az ember saját házában lakik – az a keresztény társadalomban szabály lesz. A bérlakás lesz a kivétel. A létért való küzdelmet a gazdasági életben a keresztény-szocializmus jelentékenyen csökkenteni fogja. A megélhetés nyugodtabb és biztonságosabb lesz. Ez természetesen csak a gazdasági szabadosság alapos megnyirbálása árán válik lehetővé. A szabadosság elve helyébe gazdasági téren a szervezkedés elve lép, ugyanakkor a társadalmat öntevékeny- öntudatos gondolkodásra kell rászorítani A szervezetek azonban nem osztály alapon /munkás a munkással, munkaadó a munkaadóval/ fognak létesülni, hanem rendi alapon, az egykori céhek mintájára. A kapitalizmust nem lehet egy rohammal megsemmisíteni, mert a kapitalista gondolkodást a fejünkben hordjuk. Onnan kell azt kitépni és helyébe egészséges, józan, emberséges elveket ültetni. Ha a Magyarok Nagyasszonya, Szűz Anyánk segítségével az eszmék csatáját megnyertük, a többi már könnyű dolog.

 

 

 


1. A gazdasági növekedés okos gyorsítása. Magyar Nemzet 2014. július 1.
2.
http://www.szozat.org/showpage.php?pid=66
3. http://www.szozat.org/showpage.php?pid=2735

 

 

 


* A Szózat szerkesztősége Tornai József két versével kíván sok boldogságot és tevékeny, hosszú életet Szervátiusz Tibor szobrászművésznek születésnapja alkalmából. Isten éltesse sokáig!

 

 

 


Cságoly Péterfía Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf