Válogatás Natalia Naumova költeményeiből

Natalia Naumova: Ez hát Pest, ahová megérkezett a tél

Natalia Naumova 2Valahogy időben és éppen jókor
Esett le ez az első hó!
A Karácsonyhoz, a fenyőállításhoz,
A mindenre rácsodálkozáshoz,
És a (szent) éjszakára körül mindent
Feldíszített fehér pihéivel a hóesés!
Nekem szokatlan, (a)hogy az ünnep
Meglátogatta a dunai várost s könnyedén
Ül a tornyokon s a csúcsos tetőszélen,
S fehérben kavarognak a hidak a folyón,
S fehér porhóban a mellvédek,
S egyujjas puha kesztyű – a bokrokon,
És ott áll Árpád félelmetes emlékműve,
Most havas subával a vállain,
S egy hóember áll Árpád mellett,
Furfangos is, fenséges is…
A közelében pedig haj! – hógolyók és zürzavar…
Civakodó-sivalkodó iskolai lárma,
És a pelyhek fény-szikra cseppjei,
Íme hát megérkezett Pestre is a tél végre-valahára.

Fordította Gaál Áron

Natalia Naumova: Fehérség

Randevú a téllel. December.

     Van ahol korábban, van ahol későbben, de –
A találkozás ideje megmásíthatatlan,
     akár az első hó sarjúrendje,
És a tisztásokon és a partokon
     a fagyos latyak utánpótlása váltakozó
Az ég bőkezűen pottyantja szét,
      mintha liba puha tollpihéjét fosztaná.

A fagy éles vájatainak vonalai,
      elragadó ábrái az ablakokon –
Pálmalevelekként és olajágakként,
      és megdermedt sudaraiként a vízesésnek,
A rózsa elszunnyadt szirmai –
      a nyár megőszült tincsei…
Mind együtt alszanak el
      a kert havának csöndje alatt.

Elrejtőznek a havas ösvény alatt…
       Voltak vagy nem voltak? Észrevehetetlenek.
Madárnyomok, szántalpak csíkjai…
      Jégkristály – télkincstár.
Csillagok az égből, pihe pelyhek
      gyűlnek össze a szél hóbuckáiban.
A téli hónap jelet állít elénk:
      A színe annak – csak…
                         hófehér-fehér!

Fordította Gaál Áron

Natalia Naumova: Fény és Árnyék

Az utcának, akárcsak a Holdnak
Fénye is árnyéka is – két oldala van, ami más
Az árnyékban fél napon át álmok kóborolnak
Míg a Napon a nap valami csodás!

A megvilágított oldalon
Marokszám fogott balkonok fénye
Reklámok tarkállanak ott a falon
És a közlekedési lámpa zöldje is szívélyes.

A jávorfa meghajlásában is az öröm tör át
Az ablakokban csipkék díszei
Törtvonalak határolta élekben könnyen és puhán
Siklik tova a trolibusz a felsővezeték húrjain

Mögöttünk és mellettünk – surrogó kerékabroncsok
Körös-körül gépkocsik nyüzsgő forgalma, míg
A kirakatok mentén hosszában tömeg kavarog…
A tükröződésben szanaszét törve-sokszorozódva mind…

A színek az árnyékban… Kevéssé láthatóak
Ha a festékpaletta átellenben van a fénnyel
Egyik oldalról a másikra nézve – mattak a házak
S komor jelentéktelenségben feketéllnek…

Az ablakpárkányokon a muskátlik
Sűrű ecsetvonásokkal felrakott-vöröse nyugtalan
Mint a vér a csak félig behegedt sebből…
Virágot ont a disszonáns- Nap alatt

Itt a hűvösség hozzásimul a fal kövéhez
Au ablaknyílásokban a sötétség személytelen-kihalt
Az üveg mögött kútmélyenkénti-árnyék
Amibe a fénytelen fényfoltok is belefulladnak alant…

S persze ott van a kutya, a koldussal a sarkon
Míg valamelyik járókelőtől várják a kegyességet…
Addig a Fény és az Árnyék tovább játssza
Játékait, egészen hasonlóan, mint az Élet
Igen, ragyogóbb a fény ott, ahol árnyék van mellette
Csalárdsága megtéveszt minket és annyira elvakít
Hogy mi ebben a naiv egyszerűségben
Nem vesszük észre szemünkbe port hintő fondorlatait.

Ami árnyékban van már nem nyilvánvaló a fényben
Egyre inkább úgy tűnik, hogy ami végsőkig világos…
Nem jobb az egyik oldalon s nem rosszabb a másikon –
A világ múltból és kontrasztokból van szőve.

Fordította Gaál Áron

Natalia Naumova: Havas…

Sötétkék este a fehér akvarellbe belekeverve.
Borostyán sárga tüzek gyöngysora szerteszét…
Végre-valahára a tél beteljesítette a reményt –
Lett-légyen bár kései ajándék nekünk –
                                                        a hó januárban!

Sokáig várva – váratlan feltűnt, akár a csoda!
A város kedves, bizonytalan érintéssel babusgatta.
Kidíszítette és felmelegítette és bebugyolálta
Könnyű prémbe, puha pihébe,
                                           ezüstös ötvösmunkába.

Felvitt kontúrja kerítésrácsnak… Harangoknak, oszlopoknak
Árnyékolt pelyhekként – ferdén lefelé…
A hó az árnyék találkozási pontján, a gyémánt töréspontján
Az este redőiben –
                                     titokzatos fehér kulisszaként

Hártyaként szétterjed és elterül a bokrok ágboga között…
S fehér takaróként – az autók tetején…

A hó leereszkedik az égből fenségesen és könnyedén,
Mintha valamiféle szertartás megkésett
                                                                  tetőpontja lenne.

Fordította Gaál Áron

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf