Idegen lantokon III. [Műfordítások az I. világháború költeményeiből]

Pierre-Jean de Béranger: A fecskék

Fogolyként, messzi tenger partján
Egy harcos nehéz vas alatt
Mondá: Látlak hát újra, télnek
Ellenségi, ki madarak?
Hű fecskék, akiket reményem
E forró ég alá hozott,
Ti drága szép hazánkból jöttök
S honomról mit sem mondotok?

Én már három év óta kérlek,
Hogy emlékül hozzatok át
Egy virágot a völgyből, melyben
Töltém gyermekségem korát.
Egy tisztavízű kis pataknál
– Orgonabokrok közt csobog –
Ott láttátok a mi kunyhónkat
S e völgyről mit sem mondotok?

Egyik tán ott született éppen
A házban, melyben én magam.
Láttátok egy bús, szerencsétlen
Anyának mily fájdalma van.
Haldoklik tán s azt véli mindig,
Hogy már az én léptem kopog…
Hallgat és szeme könnybe lábad.
Anyámról mit sem mondotok?

Testvérem vajon férjhez ment-é?
És láttad-e az ifjakat,
Kik mind szerelmesek beléje,
Szívünkből édes dal fakad?
Gyermekkoromnak hű baráti,
Mind rettenhetlen harcosok,
Falunkba visszatértek-é már?
Társimról mit sem mondotok?

Vagy durva ellenség tapos már
A völgyben hamvaik felett?
És régen ő az úr kunyhómon,
Elűzte jó testvéremet.
S nincs már anyám, hogy imádkoznék
Érettem, aki rab vagyok?
Hű kis fecskék, távol honomnak
Sorsáról mit sem mondotok?

Fordította Gyulai Ágost


Ernst Lissauer: Gyűlöld az angolt!

Mit nékünk francia s orosz!
Nem oszt e kettő s nem szoroz.
Nem szeretjük őket,
Nem gyűlöljük őket:
Békülhetünk a harc után.
A gyűlöletünk egy csupán:
Mi gyűlöletben együtt égünk.
Egyetlen egy az ellenségünk:
Az angol.

Mind jól tudjátok, hogy ki ő,
Előtte zúg a szürke hab:
Dühében cselt gaz cselre sző,
Köztünk víz, – vérnél vastagabb.
Fel férfiak, az óra int,
Egy esküt esküdjünk mi mind!
Esküt, mely tartós, mint az érc,
S amelytől hangos völgy s a bérc,
Mely végig zúg hazánkon át,
Nos, föl! esküdjetek tehát,
Hogy gyűlöletünk egy csupán!
Esküdjetek egymás után,
Hogy gyűlöletben együtt égünk,
Egyetlen egy az ellenségünk:
Az angol.

A hajó ünnepi termében
A tisztek lakmároznak éppen.
Mint kardsuhogás, vitorlalengés,
Oly gyors, oly friss a pohárcsengés.
Egy tiszt a serlegét felkapja,
S csak ennyit mond: „arra a napra!”
Ne tűnődj e szavak felett!
Szívünkben egy a gyűlölet…
Hogy kire célzott a beszéde?
Egyetlen egy az ellensége:
Az angol.

Legyen bár millió zsoldosod;
Bár aranyhalmod halmozod…
Lehet a tenger mind tiéd –
Ravasz lehetsz bár… nem elég!
Mit nekünk francia s orosz,
Nem oszt e kettő s nem szoroz,
Itt bronz, érc, puska küzd csupán,
De béke lesz a harc után.
Ám téged mindig gyűlölünk!
Szárazon, vízen, mindenütt
A fejünk gyűlöl – kezünk üt.
A hetven milliónyi német
Örökre gyűlölni fog téged.
Mert gyűlöletben együtt égünk,
Egyetlen egy az ellenségünk:
Az angol.

Fordította Bródy Miksa


Steidl: A halott katona

Tarlott mezőn, honától távol
Halott vitéz hever a porba’.
Nevét, tettét rég elfeledték,
Hírét bús szellő elsodorta…

Sok érdemrendes generális
Meg sem látva, nyargal mellette.
Pedig a zászlót diadalra
Az a béna két kar emelte.

Érdemrend nem díszíti mellét,
Fekszik némán, magára hagyva…
A többi holt mind eltemetve,
Mind eltemetve, elsiratva.

De távol, kis nádföldte házban,
Ha esti pír ül földre, égre,
Könnyes szemmel sóhajt egy ember:
… „Bizton elesett! … vége… vége”!

És ül egy síró öregasszony,
Megcsuklik hangja zokogóra:
– „Isten segíts! Szellemjárás van,
Tizenegyen megállt az óra!” –

Mereng egy sápadt arcú lányka,
Bús esti fény játszik körötte:
„Meghalt, elhunyt, de a szívemben
Emléke élni fog örökre.”

Három szempár hullajtja könnyét,
Három szív dobog, hogy szerette…
A szegény, halott katonáért
Imájuk küldik az egekbe.

S a könnyek kis felhőbe gyűlnek,
Szélszárnyon szállnak más vidékre,
Az ég nagy tiszta kék szeméből
Rásírja mind a holt vitézre.

Az elfelejtett névtelen hős
Arcára hullnak harmatkönnyek,
S a harcmezőn, honától távol,
Siratlanul nem fekszik többet!

Fordította Hangay Sándor


Johann Gabriel Seidel: A holt katona

Távolban, idegen mezőkön
Ott fekszik egy holt katona,
Számba sem véve, elfeledve,
Bármily vitézül harcola.

Érdemrendekkel lovagolnak
Tábornokok mellette el,
S egy sem gondolja: egy keresztkét
Talán ő is megérdemel.

Sok kebelben, sok elesettért
Nagy fájdalom keserve dúl,
A szegény megholt katonáért
Egy hang se szól, egy könny se hull.

De apja, távol otthonában
A napnak piros estelén,
Aggódó sejtelemmel mondja:
„Bizonyosan meghalt, szegény!”

Az ablaknál ül anyja sírva
S könnyben, zokogva fölkiált:
„Isten segíts! Rossz jel: az óra
A tizenegyesen megállt!”

S egy halovány leány mereng ki
Vak éj sötétségén tova:
„Ha meghalt is és vége néki,
Szívemben nem hal meg soha!”

És három szempár küldi égre
Szívből jövőn és melegen
A szegény megholt katonáért
Égő könnyűit csendesen.

S az ég egyetlen bús felhőbe
Fölveszi a halk könnyeket,
Velök a légben át a távol
Csatamezőre elsiet.

S bús árját a felhő a holtra
Hullatja fájón, könnyezőn,
Hogy ne feküdjön siratatlan’
A messzi, néma harcmezőn.

Fordította Gyulai Ágost


Ludwig Ganghofer: Az Emden

Sivár nap volt, csupa árny, ború,
S Némethon lelke szomorú;
Könny csillogott, hang sírva szárnyalt:
Az Emden, az Emden hősi halát halt!

Van, aki nem hisz, aki remél:
Az ellen valótlant beszél…
Ma valót mond, s táncol ujjongva körbe’:
A német fecske szárnya törve!

Elsüllyedt, Vasszíve megszakadt;
Mint dörgött, lángolt ezalatt!
Így hull a csillag, így hull a hős,
Halálban is győz az erős.

S az úszó roncs – mindenki tudja –
A népünknek lesz drága kútja,
Melyből zúgva tör elő
A győztes német erő.

Szív szív mellé, váll vállhoz álljon,
Hogy akaratunk ércre váljon. –
Elérhető így lesz a cél:
Bennünk az Emden lelke él!

Fordította Zoltán Vilmos

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf