Egy művészgeneráció Litvániából: Mikaluios Csiurlionis, Szófia Kimantaite-Csiurlioniene és Rokas Zubovas

Mikaluios Csiurlionis [1875*-1911†] litván zeneszerző, festőművész, költő

A litván művészet, a világon talán legismertebb és legkiemelkedőbb alakja 1875-ben a Vilniuszi kormányzósághoz tartózó faluban, Varenében született, 1911-ben a Varsóhoz közeli kisvárosban, Markiban hunyt el. Ebben az időszakban mindkettő az orosz birodalom része volt. Litvánnak vallotta magát, bár rövid élete meghatározó városai Lipcse, Varsó és Szentpétervár. Az első kettőben végezte konzervatóriumi tanulmányait, az utóbbi kettőben élt és alkotott. Mindennapjaiban, szinte anyanyelvként használta a lengyelt és az oroszt. Szófia Kimantaitéval, későbbi feleségével való megismerkedése után, Szófia hatására határozta el, hogy jobban megtanulja a litván nyelvet.

Élete mindössze 35 éve alatt zeneszerzőként 200 zeneművet írt, amik többnyire szimfonikus költemények, zongoraművek, de foglalkoztatta a népdalfeldolgozás is. Festőművészként körülbelül 300 festmény megalkotása fűződik a nevéhez. Ezek többnyire az Art Nouveauhoz és a szimbolizmushoz köthető alkotások, ugyanakkor festői pályaíve az absztraktig is elér. Művészete nagy hatással volt Paul Kleere, Kandinskyre és Whistlerre. Szimbolista korszakában a japán és indiai motívum világon kívül népi elemeket is felhasznált. „A festészet vizuális zene” – vallotta, s ezt a hitvallást festészetében, sőt költészetében is törekedett megvalósítani, mintegy szintézisre törekedve a művészeti ágak között. a „Nap szonátája”, a „Tavasz szonátája”, a „Tenger szonátája”… Hatással volt rá Nietzsche és Rudolf Steiner filozófiája.

Amikor élete nagy szerelmével találkozott, már pszichés betegség gyötörte. 1909-ben házasodnak össze, de egyre súlyosabb depreszsziója miatt 1910-ben már elmegyógyintézeti kezelésre szorult, így 1910-ben született lányát, Danutát nem is láthatta meg. 1911 áprilisában hunyt el. Amíg zeneművészetét befogadta, festményit pedig Oroszországtól az Egyesült Államok nagy galériáin, múzeumain keresztül megcsodálta a világ, költészetéről szinte napjainkig alig tud valaki. Kéziratban maradt néhány versét, zenei hagyatéka kutatása közben a kiváló zeneművész, karmester, Vitautas Landsbergis, az 1991-ben újra függetlenné váló Litvánia első államelnöke fedezte fel és fordította le lengyelről litvánra. A magyar fordítást Lajma Debesziüniene litván költőnő orosz nyelvi átültetése alapján készítettem. Közreadása a Szózatban, kuriózum. Egyúttal tovább gazdagítja és árnyalja a Mikoluios Csiurlionis rendkívüli életművéről alkotott képet.

„Zsenialitása, egyedülálló életműve, új, szellemi kontinensként tűnik fel” – írta róla Roman Roland. A kaunasi Nemzeti Művészeti Múzeum Csiurlionis nevét viseli. A szintén Kaunaszban található, ma is működő Emlékközpontot még felesége alapította. A litván vidéken Drusz Zininkáiban emlékháza áll, míg a fővárosban, Vilniusban művészeti iskolát neveztek el róla. Belorusszia fővárosában, Minszkben utca őrzi a nevét. 1965 óta nemzetközi zongora és orgonaverseny idézi emlékét. 1975-ben a Szovjetunióban emlékbélyeget adtak ki születése 100. év-fordulójára. Még 1913-ban, Ferenc József Földön, a Guker szigeten hegyet neveztek el róla, míg a közelmúltban egy aszteroidát.

Rendkívüli életművét nem csak a világ őrzi. Azon művészdinasztiává váló családja is a mai napig híven őrködik, hiszen felesége Szófia maga is író-költő volt, míg dédunokája Rokas Zubovas, akivel módom volt megismerkedni, kiváló zongoraművész, nemzetközi hírű művész-tanár, aki a dédszüleiről szóló filmben „Levelek Szófiának” dédapja szerepét alakítva a főszerepben, filmszínészként is nagy sikerrel debütált.

Szófia Kimantaite-Csiurlioniene [1886*-1958†] zeneszerző. festőművész, költő

Mikalousz Csiorlionis zeneszerző-festőművész-költő felesége, aki maga is jelentőset alkotott, 1886-ban született Junisszkiében és 1958-ban Kaunasban hunyt el. 1907-ben a varsói egyetem filozófiai karán szerzett diplomát. 1910-ben adták ki nagy jelentőségű esszékötetét, „Litvániában” címmel, amiben kiállt a litván irodalom modernizációjának szükségessége mellett. Írói pályája kezdeti szakaszában verseket és elbeszélő költeményeket írt, melyekben szerepet kapott a folklór. A litván nemzeti stílusjegyeket igyekezett beépíteni alkotásaiba. Az Első Világháborút követően vígjátékokat, drámákat, regényeket írt. Alkotásait hét kötetben gyűjtötték össze. 1909-ben ment hozzá nagy szerelméhez Mikalousz Csiorlionishoz, akinek korai, 1911-ben bekövetkezett halála után lányával, Danutával, Kaunasban élt és az ottani Nagy Vitáliusz egyetemen tanított. Oroszlánrésze volt a férje életművét gondozó emlékközpont életre hívásában, melyet a haláláig vezetett.

Rokas Zubovas

Mikalouis Csiurlionis zeneszerző-festőművész-költő dédunokája 1966-ban Kaunasban született. Édesapja Konstantinos Zubovas révén, egyben a Zubov, ősi grófi család leszármazottja is. Világhírű dédnagyapja zenei tehetség örökölve különböző zeneakadémiák növendékeként zongora szakon végzett. Zenei tanulmányokat folytatott az Egyesült Államokban és Svájcban is. Több évig a vilniusi Zeneakadémia zongora tanszékét vezette, majd pro dékánként a külföldi országokkal tartotta a kapcsolatokat. Egy időben, az USA-ban, az Illinois állambeli Chicagóban is tanított. Érdeklődése később a filmművészet felé fordult. „A levelek Szófiának” című film főszereplőjeként dédapját, Mikalouis Csiurlionist alakította. A dédapja életművét feldolgozó, bemutató Csiurlionis Emlékközpont igazgatója.

-2016.november, Gaál Áron-