Szófia Kimantaite-Csiurlioniene [Nem tudom ki vagy…]
Nem tudom ki vagy, de érzem, hogy nyugalmat árasztva érkezel.
Még rád se pillantottam, de máris merítek védelmező erődből.
Álmaimban többször is láttalak, de a való életben még sohasem.
Nem akarok nevet adni Neked, úgy ahogy az emberek szoktak,
ahogy én kaptam nevet. Tudom, ahogy megjössz, egy pillanat alatt
napok sokaság szikrázik fel, hogy azután a saját messzeségedbe
térj vissza majd – jól tudom. Tudom így lesz, bár nem tudom miképp?
Miért van az, hogy nem hiszem, miért van, hogy tudom, végbemegy
minden? Végül is ez jó – nagyon jó.
Hiszen szabad vagyok.
Történjen meg hát, nem félek, bár szomorúan, mintha valamiféle
nyugodt szomorúsággal fekete szárnyak lebegnének fejem felett…
Szomorú vagyok, végtelenül, határtalanul szomorú, amit nem akarok
Akarom, ami nem adatott, hogy érezzem, én létezem…
Igen, Igen, Igen, Igen, Igen, Igen, Igen, Igen, Igen, Igen, Igen, Igen.
1908
Laima Debesiuniene orosz átültetése alapján magyarra fordította Gaál Áron