Girolamo Savonarola versei

Girolamo Savonarola: A Szűzhöz*


Üdvözlégy dicső Szűz, Fejedelemnő,
kinek homlokáról kap ma fényt a nap!
Szülője annak, ki hódolást arat!
Leány, kit eljegyzett a szent Teremtő!

Égi dicsőség, messzefénylő lámpa,
ki földi mélységekbe is lefénylesz;
kincs, mit a föld eszével meg nem érez:
keleti gyöngynek égi fénye lángja!

Ó Szűz, tekints reám szelíd szemeddel,
mikor kimondom hálásan az Avét,
melyet az ég hozott e földre egyszer.

Ne nézd bukásom’! Hanem mutasd az utat,
melyen a választott kevesek mennek,
s neked adom a kulcsát a szívemnek.

* „A Szűzhöz” írt szonett hasonlatai Dante Purgatorio-jában (1, 13) szerepelnek.

Fordította Pakocs Károly

Girolamo Savonarola: Dal Jézushoz*

– amint lábainál Magdolna sírdogál –


Jézus, te élő fényvilág,
boldog, szent szeretet;
kiből reánk pereg
annyi sok kegyelem és annyi könnyvirág:
gyullaszd föl szívemet,
hadd sírjak lábadnál Magdolna-könnyeket
s rád tapadó szemmel szemléljem az eget.

A te kegyelmes, édes, szép kezed
fehér, ragyogó, fényes:
mely az elveszett időért való szent könnyezéshez
Magdolnákat vezet.
Úgy tündököl s az édes
várásnak szent hevét
úgy fűti bennem, hogy szívem majd elég.

Ó eleven szem és átható Ige,
melytől Magdolna olvad
s az ég felé hatolhat;
s gyönyörré válik a fájdalom íze:
haljak meg maholnap
szerelmedtől s felejtsem el a földet;
te élj bennem, ha halálra gyötörnek.

Nyisd meg, Uram, forrásodat, az égit;
azt az édes forrást,
mely Mária-Magdolnát
az örvényből felvonta az égig;
mely a fénycsatornák
derűjét szórta rája kegyelemnek.
Irgalom, Uram, e vándor-idegennek!

Szeretnélek szeretni téged
s keresésedre indulok.
De útra lelni nem tudok.
Árassz szívem    fényességet:
e bűnsötétben megfúlok.
Magdolna hív s hív édességed.
Szívemről oldozd le a kérget.

Ó voln’-e szív, mely meg nem szeretnek,
ha behatolna egyszer az égbe?
Ó vedd el ezt a fátylat végre,
mely lassítja menésem’ egyre!
Hogy mindeneknek üdvössége
legyen, te mentél csak keresztre:
ez Magdolnának üzenetje.

Azért, Uram, nagy vétkeimnek
alázattal kegyelmet esdek.
Hiszem, ha majd a fénye-vesztett
szívem kigyúl, mennyel telik meg.
Vétkeimnél bőségesebbnek
vallom az irgalomnak árját,
mely édeseddé tette Márját.
Ha sirámid égbe hatolnak:
dalom: akkor Magdolna téged
bemutat majd a Krisztuomnak
        Vége.

* A „Dal Jézushoz” Petrarca Laura-énekeinek és Szent Ágoston Secretum-ának hatását mutatja.

Fordította Pakocs Károly

Girolamo Savonarola: Krisztus-Királyhoz*


Éljen, éljen a mi szívünkben
Krisztus-Király, az Úr s vezér!

Tisztítsa meg mindenki lelkét,
törekvését, emlékezését
a földies érzésvilágtól.
Tiszta lángra gyúlni ne késsék,
látva mennyi jóság hevíti
Jézust, Firenze fejedelmét.
Újuljanak meg vezeklésben,
böjtben a szívek és az elmék.

Ha szívetekben akarjátok
a krisztusi malaszt uralmát;
váltsátok által szeretetté
a gyűlölség s harag hatalmát;
irtsátok a neheztelést ki
s mindenekben legyen ma béke.
Csak így jutunk a mi szívünkben
s égben lakó Krisztus kegyébe.

Jézus-Jézus, mily boldog az, aki
lenézi ezt a vak világot.
Csak az ilyen szívekben kelnek
halhatatlan örömvirágok.
Ó mennyire szégyenlem én, hogy
az édes célt, a Krisztusunkat
elvesztegetjük füstön, ponyván
s tövisért elhagyjuk Urunkat.

Kelj föl tehát, kegyelmes Bárány
a Fáraó vadsága ellen.
Változtasd hattyúvá a hollót
és a sátánt tapossad mellen.
Éleszd föl Júda nemzetéből
végre a lelkek oroszlánját:
hadd lássa, milyen szörnyű helyez,
hová kiöntik véred árját.

Áldott legyen az igaz papság
főpásztora, szívünk szerelme,
Jézus Krisztus; az édesanyja,
kiben dereng az ég kegyelme.
Ők a sötétségben ülőkre
nagy fényességet ontanak.
Miértis szívből mindenek nagy
hangon Krisztust kiáltanak.

* Ez a Krisztus-királyhoz írt vers valószínűleg alkalmi költemény, melyet Savonarola a firenzei állam főhatalmának kézbevételekor – 1494 után – írt.   

Fordította Pakocs Károly

Girolamo Savonarola: Ó elvakított lélek


Ó elvakított lélek,
ki nem találsz nyugalmat,
gyűlöl az Úr ma téged,
mert bűn hatalma rajtad.
Krisztus-jegyest szívedből
bűnöddel elzavartad.
Nem kérek segítséget,
sem kegyet, békességet.
       Ó jaj, ó jaj nekem:
       nincs Istenfélelem!

Hallasz ezer csodát
Pratóban és Bibónán;*
s mivel nem látod át,
rohansz a bűn hajóján.
Vigyázz, a büntetés
közelben csörtet és
mindjárt reád zuhan.
       Ó jaj, ó jaj nekem:
       nincs Istenfélelem!

Láttam Itáliát
a harcban s drágaságot.
Dögvész és jaj-imák
töltik bé a világot.
Ezzel élteti Isten
a bűnös testet itt lenn,
te vak és bárgyú lélek.
       Ó jaj, ó jaj nekem:
       nincs Istenfélelem!

Csillagjósok, próféták,
tudósok, tiszta szentek
jövőt látó szemén át
könnyeid megjelentek.
S te zajra, dalra vágyol;
szíved csak bűnre bátor
s erény nincsen tebenned!
       Ó jaj, ó jaj nekem:
       nincs Istenfélelem!

Ó a kegyelmek árja,
mit Isten rád adott;
és kis szívedbe zárva
a nagy gondolatok:
mily Isten adománya!
Te mégis háládatlan
s makacs vagy akaratban
és csupa tunyaság vagy!
       Ó jaj, ó jaj nekem:
       nincs Istenfélelem!

Fuss-fuss a Messiáshoz
és Szűzanyád ölébe!
Utadnak, mely halált hoz,
legyen örökre vége!
Az édes Szűzanya,
kegyelmek hajnala,
nem szűnik meg soha
Istenhez esdeni érted.
       Ó jaj, ó jaj nekem:
       nincs Istenfélelem!

* Prato csodatevő Mária-képéről híres olasz városka. A képet Giuliano da Gallo építész tervei szerint épült kegytemplom őrzi. – Bibona a Pietá-Madonnának szentelt oratóriumáról és csodálatos eseményeiről nevezetes vár.

Fordította Pakocs Károly

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf