Műfordítások Gyóni Gézától, Gyóni Géza verseiből II. rész

Oscar Wilde: A nem látott Róma

I.
A szürke rozs vörösre vált
Hogy először hagyta itt
Lelkem észak városait
S a szép olasz hegyekbe szállt.

Colosseum És ím zarándokutamon
Az arcom hazafelé fordul,
Bár bíbor napfényben amott túl
Szent Róma útját láthatom.

Ó, áldott asszony, aki vagy
Királynő – hét halom felett!
Anya, ki szűzen viseled
Aranyló koszorúidat!

Ó Róma, Róma, íme vedd
A dalnok sivár énekét.
Előre ha! az út feléd
Még oly hosszú és meredek.

II.
És mégis, mily örömet hoz rám,
Hogy utam mostan Délre visz,
Hol torkollik a Tiberisz;
És térdelnem a Fiesolán!

Kuszált fenyők közt vándorolnom,
Hol megtört az Arnó aranyja,
S hol bíborszínű köd takarja
A hajnalt az Appeni-ormon.

Szőlő-rejtette házikó,
Gyümölcsös- és olajfa-kertek;
S a bús Campagna útja mellett
Hét halom fölött áll a Dóm.

III.
Északi tenger vándorának
Ó mily örömet adna ma
Trónja és csodás temploma
A szentelt kulcsok tartójának!

Mikor bíborba öltözött
Papok közt jő a kardinál;
S a nyájnak pásztora megáll
A lehajtott fejek fölött.

Boldog, ki halálom előtt
Az Isten egy fölkentjét látom,
S hallom: az ezüst trombitákon
A hódolat köszönti őt.

Hol érctalpú oltár felett
Magaslik fent a titkos szentség
És megjelenik az istenség
Szent ostya fátyola megett.

IV.
Lám, lám, az idő mit tehet!
Túl a viharzó éveken
Száll szívemből a félelem
S ajkam csókolják énekek.

Míg túl a mezők aranyát
Poros kévébe gyűjtik össze,
S röpköd az őszi lomb vörösse,
Minthogyha madár suhan át:

Hadd érjek én a győzelemre,
Kezemben hadd égjen a fáklya,
S ajkam az Ő nevét kiáltsa,
Ki eddig arcát elrejtette.

Arona

Translated Géza Gyóni

Oscar Wilde: Rome unvisited

I.
THE corn has turned from grey to red,
Since first my spirit wandered forth
From the drear cities of the north,
And to Italia’s mountains fled.

And here I set my face towards home,
For all my pilgrimage is done,
Although, methinks, you blood-red sun
Marshals the way to Holy Rome.

O Blessed Lady, who dost hold
Upon the seven hills thy reign!
O Mother without blot or stain,
Crowned with bright crowns of triple gold!

O Roma, Roma, at thy feet
I lay this barren gift of song!
For, ah! the way is steep and long
That leads unto thy sacred sreet.

II.
And yet what joy it were for me
To turn my feet unto the south,
And journeying towards the Tiber mouth
To kneel again at Fiesole!

And wandering through the tangled pines
That break the gold of Arno’s stream,
To see the purple mist and gleam
Of morning on the Appenines.

By many a vineyard-hidden home,
Orchard, and olive-garden grey,
Till from the drear Campagna’s way
The seven hills bear up the dome!

III.
A pilgrim from the northern seas –
What joy for me to seek alone
The wondrous Temple, and the throne
Of Him who holds the awful keys!

When, bright with purple and with gold,
Come priest and holy Cardinal,
And borne above the heads of all
The gentle Shepherd of the Fold.

O joy to see before I die
The only God-anointed King,
And hear the silver trumpets ring
A triumph as He passes by!

Or at the altar of the shrine
Holds high the mystic sacrifice,
And shows a God to human eyes
Beneath the veil of bread and wine.

IV.
For lo, what changes time can bring!
The cycles of revolving years
May free my heart from all its fears, –
And teach my lips a song to sing.

Before you field of trembling gold
Is garnered into dusty sheaves,
Or ere the autumn’s scarlet leaves
Flutter as birds adown the wold,

I may have run the glorious race,
And caught the torch while yet aflame,
And called upon the holy name
Of Him who now doth hide His face.

Arona