Ludmilla Kozlova: Fiú

Havas fák az ablakok fekete hátterén –
Ott az üvegek kitörve és meghalt a meleg.
A sarokban hideg, poros gubó lóg –
Benne alszik, ami elmúlt, az idő lepereg.
Belül az üres szobákban egy kisfiú
Világos árnya áll – jávorfa – a rom gyermeke.
Éjszakánként szellemek sétálnak itt.
Serdülő – jávorfa – él ugyan, de – egyedül!
És kinyújtva az ablaknyíláson
Ágtenyerét, ad jelzést nekünk:
- Élek még! Még tavasszal telve zöldellek
Világotokba kivirágozva beleszeretek. -
Övé az eső aranya, a nyár vize.
Sokáig fog még szédülni tőle a fejem.
Így álmodozik a fiú. Nem tudja még –
Számára a tavasz már nem él.
Összepréselődött romok kalitkájában nőtt fel
Akár anyácskája, a keresztséget várva vakon
De kiszakadni a sebzett gyermek börtönéből
Neki meg nem adatott.
És a fiú kárhozott!

Fordította Gaál Áron

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf