Jelizavéta Ovodnyéva: Nem hiszem
[V.G. Raszputyin – gyerekkorom, kamaszkorom, ifjúságom - emlékére]
„És nem rakja össze a folyó századokat
A nyoma, azt meghagyva nekem.”
Johann Goethe
Először is – én nem hiszek Önnek.
Először is – én elátkozom a végzetet
Így – meg nem értve az állat ketrecét,
Így – nem értve a rabságban az életet.
Kinek mondjam most a villamoson:
„Ébredjetek, Rudik eltűnik!”
Én – Io* vagyok. Márciusban, májusban siratom…
De nekem nem lehet őt elfelejteni...
E pillanatban az átrendezés megoldást nem ad
A zseb létezésének távcsövén át
Csomóba gyűjtve nézem saját magamat
És hallom: „Elmegyek, Igaz…”
És zizegve, mint szél a fa koronájában
Ő halkan, csendesen kopogtat az ajtómon is:
„Mit adsz manapság a hollónak?
Amióta mi halandóként… de te – el ne hidd.
*Valentin Raszputyin, Irkutszkban született neves orosz regényírónál használt női név.
Fordította Gaál Áron