Jekatyerina Sumaeva: /Bátortalanul, nagyon csendesen csepegett az eső/
Bátortalanul, nagyon csendesen csepegett az eső,
Mintha mentegetődzne önmaga előtt is,
Hogy az ő reményvesztettsége nyugtalanítja
A kis bokrot, ahogy bogyóit ellepi.
Az eső csepegett és így gondolkodott szegény
„Szerencsétlennek születtem, hiszen én
Az életben csak nedves millimétereket hordok
Végtelen és nem változó unalomból.”
Az eső így csepegett egyre. A kis bokrot ellepte,
S felkerekedett, hogy az édenkertbe telepedne le most
S nagyon csendesen, alig hallhatóan így suttogott:
„A megváltásért, azért, hálás vagyok…”
Fordította Gaál Áron