A világirodalom legszebb szerelmes verseiből 2.
Anakreón: Erós mint kovács
Kalapácsával Erós tüzesre vert gorombán,
s belemártotta szívem a jéghideg patakba.
Fordította Szabó Lőrinc
C. F. Meyer: Egy halott nőhöz
Hogy érzem ma hatalmadat!
Szinte pillád éjféli árnya
vetül fehér papíromra a lámpa
fénye alatt!
Szemed mohón
figyeli készülő dalom.
Lényed a lényembe tapad:
itt vagy! Némán néz a fakult arc,
s ha egy gyöngéd s különös szóra bukkansz,
az is te vagy:
véred, tiéd,
bár porodat sír őrzi rég.
Ha leheleted ér puhán,
lelkem, mely harcos és kemény lett,
úgy érzi, hogy közben téged is érlelt
lent a magány:
jobban szeretsz,
jobban akarsz, jobban követsz.
Családod a sírodra érc-
urnát emelt – hogy elfelejtsen;
közben örökölt s nősült rendületlen;
énbennem élsz!
Sirassalak?
Élsz és szívem melege vagy!
Fordította Szabó Lőrinc
Joyce Mansour: Kezed néma mesterkedése
Kezed néma mesterkedése
Borzongó mellemen
Bénult nyelved lassú mozgása
Szenvedélyes fülemben
Szépségem habba fúl pupillátlan szemedben
Halál a gyomrodban mely megeszi agyvelőm
Mindez idegen kisasszonnyá alakít engem.
Fordította Weöres Sándor
Kigin: Szerelem
Szívembe forró vágy remeg föl.
Kérdezte, mért fogytam le így?
Zokogva mondtam: „A melegtől”.
Fordította Kosztolányi Dezső
Liang Jüan császár: Eltaszított hitves
Bemegy a házba, ott új feleség ül,
kifut, rohan urához s látja végül.
Elmondani jaját nem bírja ő sem:
csak a kezét morzsolgatja eszelősen.
A legyezője, mint a hold világa,
s hull drága könnye – drágagyöngy – pörögve.
Ezt érzi: így még sohasem imádta,
ezt érzi: fáj és fájni fog örökre.
Fordította Kosztolányi Dezső
Paul Verlaine: Szerenád
Mint bús halott, ki mély sírból sóhajt
Keservesen:
Úgy küldöm hozzád, – ó, fogadd e dalt
Én kedvesem!
Lágy mandolinin lágy dalt pengetek,
Hajolj felém:
E bús és szép dalt neked, ó neked
Költöttem én…
Dalalom onyx – s aranyszemedet,
A ragyogót,
Kebled Lethejét és éjfürtödet
E Styx folyót…
Mint bús halott, ki mély sírból sóhajt
Keservesen;
Úgy küldöm hozzád, – ó, fogadd e dalt
Én kedvesen!
Áldott testednek zengem illatát
S magasztalom:
Emlékitől hogy éjtszakákon át
Nem alhatom.
S a csókot zengem, – melytől eltagadsz
Tűzajkadon,
És a kegyet, hogy mártírrá avatsz,
Én angyalom!
Lágy mandolinom lágy dalt pengetek, –
Hajolj felém:
E bús és szép dalt neked, ó neked
Költöttem én…
Fordította: Sajó Sándor