Szergej Kuzicskin: A születésnapodon

Augusztus 10-én van a születésnapod. Ebben az évben töltenéd be a harmincat, de már hét és fél éve nem vagy velünk. Régóta nem voltam a temetőben és ebben az évben bizonyos körülmények egybeesése a szülővárosodban nem tudta elodázni egy másik napra, hogy ki ne menjek a sírodhoz a születésnapodon. Velem készült rá a fiam is – kilenc éves, rendes gyer-kőc, aki ezekben az években a nagymamánál nevelkedve, és nála jól érezve magát ritkán kukkantott be a szülői fészekbe az apjához. Egyáltalán nem emlékszik rád, amit nekem nagyon rossz érzés tudnom – mégis megtörténhet, hiszen két és fél éves kora óta nem látott, de rögtön
tudja, hogy az érkezésem nem magamtól történik, és egyre csak ismétli: „Apa, apa”.  Ő anyának az egyik nagymamát, - édesanyámat hívja.
     - Apa és lehet olyat, hogy én magam válasszak virágot a fiatal mamának? – kérdezi tőlem,
amikor kimegyünk a virágpiacra, és egyetértésemre gyakorlatiasan kérdezi a virágárustól:
     - Vannak fehér rózsái?
     Fehérek nincsenek, így piros rózsákat veszünk.
     - Volt már, hogy kimentél a temetőbe, Szása? – teszem fel a kérdést a fiamnak.
     - Volt. Mamával egyszer és Sura nagyival is egyszer, - bólintott igenlően. – Virágot ültettünk fiatal mama sírjára, és én lerajzoltam őt piros ruhában, és tengerész- apát is, és egy kö-vecske alá tettem, de papa portréját elvitte a szél, és mamát elmosta az eső.
     - Ó Istenem! – gondoltam bele. – Engem tényleg pontosan a szél, ami elsodor a világba, téged pedig elmos az eső, betemet a hó, vidám, csobogó patakok futnak melletted,
és kivirágzanak a virágok a sírodon…”
     - Amikor tengerész voltál papa, és megérkezve a városunk mellé megláttad a pályaudvaron
fiatal mamát  és beleszerettél, - folytatja a beszédet a fiam, és én érdeklődéssel hallgatom.
     Soha nem szolgáltam a flottánál és nem utaztam naszádon vagy hajón, de téged valóban a pályaudvaron láttalak meg. A vonatra vártál, amin meg kellett érkeznie a barátodnak, én pedig a barátomhoz készültem bekopogtatni az étterem nyitott ajtaján. Végül, te nem győzted várni a barátodat, én pedig nem kopogtattam be az étterembe, elveszítve ezzel a pajtásomat, így történt, hogy megismerkedtünk. Igaz eleinte nem lelkesedtél a találkozásunktól, míg az én tényleges vágyam, ami az ismerkedést illeti óvatoskodó volt. Sőt, inkább elfutottam volna. Ráadásul, téged követve megbotlottam a sötétben, valamiben és elhasaltam az aszfalt járdán, és ahogy elestem, elszakítottam a nadrágom szárát. Ez aztán alaposan megnevettetett téged. Így aztán megismerkedtünk.  
     - Aztán papa, te elhajóztál a tengeren és a mama várt rád…
     Nekem soha, még álmomban sem adatott meg, hogy elutazzak és meglássam a tengert, minden más igen, vándoroltam nagyvárosokban, a tajgán, a sztyeppe vidékén, de emlékszem,
hogy veled a tengerhez készültem, azonban ennek az utazásnak  nem jutott osztályrészéül a megvalósulás…
     De a fiam fantáziájában minden lejátszódott…
     - A hajó, amin elhajóztál viharba került és sziklának csapódott, de te egy szigetre vetődtél.
Amikor a vihar lecsendesedett, te, papa csónakot építettél magadnak vitorlával együtt és csíkos matróz inget húzva visszahajóztál, és amikor kikötöttél a parton, a mama virágokkal várta a veled való találkozást.
     - És mi történt azután?
     - Azután a mama feleségül ment hozzád.

     … A temető csendes és alig látogatott. Több éves távollétem során az utolsó lakosok múló emberi testeit takaró hantok szemmel láthatóan megsokasodtak. Ez vonatkozott a keresztekre, emlékművekre, kriptákra, amik formájában látom viszont korábbi ismerőseimet. Íme az osztálytársam Rubahin Vologyácska. Istenem! Két évvel ezelőtt temették el! És itt van a frontharcos, Sztyepán bácsi. Egész életében kapusként dolgozott az üzemben, szeretett inni és minden fizetéskor megvendégelte a gyerekeket drága édességekkel. És ez itt kicsoda? Csak nem az első szívdobogtatóan csinos-széplány az udvarunkban, Ljubka-morkovka?! A fotón nem ismertem fel. Minden kamasz fiú a közös udvarban annakidején szerelmes volt beléd – aki vidám és szeles voltál. Adassék számodra Égi-Királyság! Aludj nyugodtan. Senki nem háborgat már téged…
      És itt van a te sírod. Aranyozott rácsa már messziről látszik. Megjöttünk. És te figyelme-sen szemlélsz minket a fotóról – a te megférfiasodott férjedet és kamaszodó fiadat. Először jöttünk hozzád együtt. Ó, Léna, Léna, te fellobbanó ragyogásként tűntél fel, de gyorsan elizzó csillaggá váltál…  
     A fiam a virágokat akkurátusan az síremlékhez helyezte, majd figyelmesen megszemlélte a fényképet.
     - Papa, a mama nevet? – kérdezi. Sura nagymama azt mondja, hogy igen, de Larissza néni azt mondja, hogy nem nevet…
     - Mosolyog, - mondom.
     - Én is mondtam Larissza néninek, hogy mosolyog. Vajon mama rám is fog mosolyogni?
     … Hazafelé az úton a fiam arról mesél, hogy elutazott nagyapával horgászni és fogott egy
ha-a-a-tal-ma-a-as, ahogy ő mondja vizát.
     - Mint egy cápa. Nézd milyen! – a fiam szélesre tárja a kezeit, mint egy igazi horgász. Mosolygok és nem szólok egy szót sem.
     „Istenem!” Hová tartok? És miért? Hová, és ki vagy mi vonz újra útra kelni? Minél messzebb a szülői háztól, a fiamtól, az anyámtól, a rokonoktól és ismerősöktől, a szívemnek kedves utcáktól, udvaroktól, sírtól? Hová?
     
     …A pályaudvarra kijön velem anya Szásával együtt, hogy útnak indítsanak.
     - Most mikor fogsz jönni? – kérdezi anya.
     - Igazán nem tudom, - sóhajtom – A következő nyáron, valószínűleg…
     - De te azért vendégként magadhoz veszel, papa? – teszi fel a kérdést a fiam – Én egyáltalán nem akarok elmenni a mamától, de vendégségbe elutaznék hozzád. Fogadsz?
     - Fogadlak, Szása.
     - Igazán?
     - Igazán…
     - Mama, papa a jövő nyáron magához vesz engem, a vendégeként. Elengedsz?
     - Elengedlek, - szemében könnyekkel, nem valami vidáman mondja ezt anyám.
     … A vonat lassan elindul, elhagyja a peront, anyám és a fiam egy darabig kísérnek. Keserű mosollyal bólogatok s intek nekik az ablakból, és arra gondolok, milyen szerencse, hogy a fiam nem érzi árvának magát.
     … Amíg – még nem érzi…
     
     1990.


Fordította Gaál Áron

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf