A világirodalom legszebb szerelmes verseiből

Abu Nuvász: Egy keresztény leányra

Elmész előttem, némán elpirulok,
elfordulsz büszkén, mintha meg se látnál.
Ruháidnak alatta minden este
reszket egy illatárasztó virágszál.
Elnyűtte testemet a vágy miattad,
szememnek héjavért hullajt utánad;
moszlim-gyötrő keresztény őzikém, te,
minden igazhitű áhítja bájad.
S ha nem tudnám, hogy a gyehenna vár rám,
bizony Alláh helyett Krisztust imádnám!

Fordította Jékely Zoltán


José María Heredia: Antonius és Kleopátra

Nézték Egyiptomot erkélyről, a magasban,
a tikkadt ég alatt, amint pihenni tér,
és a Folyót, amely sötét deltáin ér
Bubast s Szaiz elé, vizét görgetve lassan.

A büszke római a súlyos, lomha vasban
– egy gyermek álmait ringató rab vezér –
érezte kéjesen, hogy lankad el s alél
győztes szívén a test, melyet ölel szorosan.

szerelemkitekintoFürtös, sápadt fejét felé fordítva, kit
legyőzhetetlen és vad illat részegít,
emelte tágranyílt szemét a nő s a száját.

S a lángoló Vezér reá hajolt, s a szem
aranycsillámú nagy tükrében végtelen
tengert látott, ahol futottak szét a gályák.

Fordította Szegzárdy-Csengery József


Különben mindegy
/Ismeretlen német költő/

Ó kis kisasszony, karcsú és törékeny,
Isten után te vagy minden reményem;
miért búsítsz hát, mondd, miért is vetsz meg?
Különben mindegy, mindenképp szeretlek.

Hajlékony termeted szívembe lépett,
nem vágyok senki mást ma már, csak téged;
miért búsítsz hát, mondd, miért is vetsz meg?
Különben mindegy, mindenképp szeretlek.

Fordította Radnóti Miklós


Van Csang-ling: Hadiasszony

Az ifjú feleségé most tudja, mi a bánat,
bámulja balkonán a sok fűzfaágat,
s fáj néki a tavasz, a könnytől nedves ég,
mert rangért küldte el harcolni kedvesét.

Fordította Kosztolányi Dezső


Vitezslav Nezval: Harmincnegyedik szonett a hajdani szoknyapecérről

Próbáltam már nemegyszer
cserélgetni a csókotok.
Hogy ettől a szív nem dobog?
S hogy közben a gusztusom ment el?

Félkegyelmű s nem ember,
ki ezzel nem próbálkozott.
Váltottalak, mint papucsot
hát bennetek, jó kedvvel:

óh, asszonyok, ti asszonyok!
A test testre vágyakozott…
Most éppoly vágy lelked után dúl.

Elszánt, ördögi törekvés.
Nem részed kell már – az egész!
Szívem ezért ver oly butául!

Fordította Illyés Gyula


William Butler Yeats: Az indián a kedveséhez

Réved a hajnali sziget,
súlyos ágakról csönd szitál:
lágy füvön pávák lejtenek,
hintál a fán egy papagáj,
s a mázas tengerre hullt képére kiabál.

Kikötjük magányos hajónk,
s örökké itt bolygunk tovább
kéz-kézben, hangunk súgva zsong
a réten át, a síkon át,
ezt súgja: elhagytuk a nyugtalanság
       honát,

mienk a legmélyebb magány,
tárt ágak sátra ránkhajol,
így lesz szerelmünk indián
csillag, tüzes szív-meteor,
s egy velünk a szárnycsapás fénye,
       az ár, ha forr,

s a súlyos ág s a kő-galamb,
mely száz napon át így zokog:
árny-lelkünk kószál itt, ha majd
a tollas úton est huhog,
s lábnyomunk a szunnyadó víz partján
       párolog.

Fordította Garai Gábor

szozattv


szozat a tiszta hang Lábdi Búcsú 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo