Lidia Davüdenko: /A szemeimet úgy csukom be…/

A szemeimet úgy csukom be, mintha kiskapuk lennének,
A szívemben valakinek a hangját hallom, de kiét?
A kezembe fogom a telefonkönyvet,
És számba veszem, kinek a gondolata lehet az enyém…

Nem találom el vagy csak nekem tűnik úgy…
És újra hallom, mintha orgona lenne,
Rögtön nem sejthetem meg, hogy a tengerre
Lenne szükségem, kimenni hozzá, a nedves homokhoz.

A tenger hív. Végigsimogatom a nyakszirtjét,
És kitágult pupilláiba nézek, elhalmozom
Mosolyaimmal, ami mélységeiben olyannyira lesz adott,        
Mint a harangok belsejében a harangnyelvecskék léte.

S ahogy az ég, szájával a tengerhez simul,
Beleborzongva visszhangozza a homokos fenék.
És akkor hazatérek, úgy, mintha tudnám azt,
Amiről jobb, ha nem tudunk.

Fordította Gaál Áron

szozattv


szozat a tiszta hang Balassi MH2018 2 1 doni MH2018 1 1 Százgyökerű szív2 1 karpattradedia Kitörés túra előadás lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf