Elvira Pozdnaja: Vilniusi éjszaka

Vilniusz alszik.
Csak a járdákon tükröződnek vissza
Az égi lakhely fenti fényei,
A Gedimin torony pedig,
Mint éjszakai őrszem
Aggodalmas szemmel
Tekint körül a régi városon.
Aludnia nem lehet…
Szürke nedves ködök csúszkálnak
S tűnnek el a kis utcák mélyén valahol,
Ott ahol a vilniusi gettó
Sóhajai felfakadnak,
S nyugtalanul lüktetnek megint és égnek
Az éj sebei.
Az égi átjárót        
Átszelik az acél madarak  
Barna varrás
A meghűlt takarón…
Esztelen kezdete
Egy szörnyű útnak.
Ősi városom
Ma vajon miről álmodsz?

Fordította: Gaál Áron