Eva Ahtaeva: Az én végtelenül ragaszkodó szerelmesem
Nem félek, hogy fulladozva bár, de ne fojtsam el
A tehetségtelenek fájdalmas torkából fakadó szólamokat.
Tudom, hogy elérkezik órája a szónak: „szeretlek”,
És a rímek sebbel-lobbal kezdenek ömleni az égből,
Akárcsak Anna Ahmatovánál* a párizsi tavaszban,
Akárcsak Marina Cvetajevánál* leszbikus viharossággal
És mohón, elkábulva az álmatlanságtól beszívom a sugallatot,
És akár az ördöghöz is fordulnék banális megfontoltságért
És a világ, ami majd szomjúhozza a rímeimet,
És a világ, ami majd bűnös lesz abban, hogy a Nap,
Akárcsak a cseppekben, visszatükröződik azokban…
Az lesz az én világom – az én végtelenül ragaszkodó szerelmesem!
* Anna Ahmatova 1910-11 tavaszán járt Párizsban. Ebben az időben festette le Modigliani
is. Az egymást váltó „izmusok” és az azok köré szerveződő művészkörök, de a város
mindennapjai is nagy hatással voltak költészetére.
* Marina Cvetajeva már férjes asszonyként egy kétéves kislány édesanyjaként ismerte meg
Szofia Parnok költőnőt 1914-ben, akibe első látásra beleszeretett. Viharos és boldogtalan
szerelméből számos kitűnő vers született. Később ismerte meg Szofia Gollid színésznőt,
akivel első találkozásakor ismét egy viharos és nagy szerelemre lobbant. A fiatal színésznő
szintén több versének ihletője volt. Szerelmes versei örökérvényűek. Az olvasó számára
nem derül ki belőlük, hogy férfihez vagy nőhöz íródtak-e? M. Cvetajeva az orosz és a vi-
lágirodalom legnagyobbjai közé tartozik.
Fordította: Gaál Áron