Georgij Pochuev: Hó és szó

Tízezer szó,
Hópelyhek milliárdja
Összeadódik egy lepelben,
Szóáradatként hangzik a versben…  

A szó és a hó szállnak,
Megérkeznek és elrepülnek,
Megszülik a verskölyköket,
Ha az idő is úgy akarja.

Nincs más lehetőség,
Se a hó, se a szó számára,
Ahogy lehetséges lehull a hó,
S ha lehet, vers születik újra.

Versek kedveskednek a hallásnak
(és nem mindig kedveskednek)
A hó pedig egy másik költő.
A korokkal így összefonódnak:

Megérkezik a hóesés
És vele maga Euterpé.
S a Költő, mint a selyemlepke,
Kibújik a selyemgubóvers idegéből.

Fordította: Gaál Áron