Irina Maszterman: Háború

Jön a háború,
hogyan lehet létezni vele?
Nem foglalkozni vele, nem tudni róla, elfelejteni?
Várni, hogy addig rostálja
saját magát, míg elapad
Rátapintva az igásló hátgerincére
sorsa eredője a lustaság
A süket kapun túl
kinek lehet ott helye,
ott ki vár?
Rémálmaid,
milyen szellemei és látogatói,
akik átjárnak a magasság határain?
És közülük ki bánkódik a halott testen,
azon, hogy a tapasztalatlan kisgyerek mindezt nem tudva elmegy?
Ki áll bosszút?
És ki emlékszik
a temetési szertartás perceire?
És azt bünteti meg, azt tapossa el,
aki mellette van
Ki az, aki az Úr saját elégtelen évei
mozgalma óhajának megfelelően választ ad az asszonynak vagy
a tombolásnak,    
olyan érintéssel, ami majdnem szerzetesi,
felfüggesztve a géppuska-töltényheveder rózsafüzérének morzsolását?

Fordította: Gaál Áron