Jelena Seremlet: A tengerhez

Te – bár végtelen vagy, mégis kevés vagy nekem.
Te – ahogy az élet időnként – az egekig tornyosulva
Magasodsz fölém és bekötve fejem
Csalogatsz messze-távol, hetedhét tengeredig el,          
Elvágva egy másik világtól, hívogatsz, tenger…
S ha a lelken ismét eluralkodna a sötét,
Én szélként, a bánatot elfújva érkeznék meg hozzád,
S a balti hullámverés csobbanásainak ritmusa alatt,
Ahogy a homokban felszívódik a víz
Saját magam – oszlatnám szét mind a bánatot:
Hiszen a tenger minden napja – a születés napja itt…

Fordította: Gaál Áron