Lajma Debeszjunene: Fehér tánc [Белый танец]

Karnevál van… Mindenki maszkban… Tele a terem…
Csak a Fehér tánc az, ami feltűnik hirtelen…
A herceget keresi egyre a szemem –
Nincs igazán okom se rá, hibát itt nem véthetek…

Odamegyek és hallgatok… a torkomban gombóc…
Mintha elfelejtettem volna beszélni, nyelvem helyén kóc…
S akkor észrevétlenül meghajtja felém magát,
S gyöngéden megszorítja a könyök alatt karom hajlatát…

„Hát te vagy az…” – ó de szívesen kimondanám…
De a könnyek nyakamra peregve áztatják ruhám…
- „Nyugodj meg kérlek…” – suttogja csendesen nekem
És kendőjével letörli lassan a könnyeket…

És a Fehér tánc egészen a csillagokig visz minket,
Mi is azzá válunk talán fent, valcerként keringve…

Fordította Gaál Áron