Dsajadéva: Gíta-Góvinda

     /Részletek/

Szegfűvirágleheletzuhatagos-örömillatú délövi szélben,
fülemüleszavú, kusza méhzizegésű lugas susogó sűrűjében
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.
Vándorok asszonyait szerelem tüze gyötri a szívbe szövődve,
méherajos szirom-árban emelkedik a bakula tárt legyezője;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Sziromözön illata ostromol, enged a nagy erejű zsenge tamála,
a szerelem istene karmaiként ragyog ezer üde kinsuka-szálka;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Vágy fejedelme aranyjogarával a késara-bibe ma vetekszik,
méhraj a nyílra hasonlatos, ívalakú lenge liánra lefekszik;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Ma kacag a karuna-rügy: ó, hogy a föld terein hova lett a
    szemérem?
kétaka-tövisek a vágyteli vándorokat sebesítik a réten;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Sűrű atimuktafutóka-füzérrel övezve felébred a mangó,
és Jamuná folyam árjaitól a vadonba’ kibomlik a bimbó;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Mézfüvek illata gomolyog, a jázmin is éledez a tavaszi tájon,
a remeteszíveket is átszövi a fiatal évszak, az illatos álom;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

        *

Látod, a lombkoszorús fejű, sárga redőzetű, könnyű futású,
tánc ütemén libegő csiga-fülbevalójú, örök kacagású
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Ez öleli: mint buja duzzadó teli fürt borul a kebele rája,
mámorosan tovaleng vele, zengi a pancsama-ütemet utána;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Az pedig álmatagon lesi deli Maduszúdana taviszirom-arcát,
víg, ragyogó, szerelemre hívó szemeit s a szemöldöke rajzát;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Most ama lenge csípőjű reásimul, az ajaka susog a fülébe,
habpuha csókot ad, és a legény szíve beleremeg a gyönyörűségbe;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Íme szerelemre kíváncsi a másika, édes-e Hari ölelése,
vágyva fogódzik a köntöse szélibe, párosan a sűrűbe térne;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Vinnyog a síp, verik az ütemet a tenyerek, a csatok, a percek a csuklón,
sorra dicséri a férfi az ügyeseket, és követik tovasiklón;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Osztja jutalmait: ontja a csókot a sok kecses ifjú leányra,
mosolyog a szépre, ügyesre; s a leggyönyörűbbre s elindul utána;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Hari jelet adván, nevedet a sípján zengeti, puha zene reszket.
Szereti a sűrű port, mit a vihar odahord, mert az is érte a tested.
    Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Ha madár rebben, ha levél lebben: azt hiszi, közeleg a lépted.
Gyűjt avar-ágyat, nézi a tájat: várhat-e végre ma téged?
    Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Vesd le a lepledet, oldd le az ékedet, a derekad add takarónak,
illatos ágyon tégedet áldjon; vallana örömet-adónak.
    Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Halld: Hari büszke! Alkonyat üszke immár beszegi a pályát.
Értsd meg a szavamat: kéreted-e magad? Töltsd be uradnak a vágyát.
    Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

        *

Édesed érted-epedve tekint szét,
míg te is áhítod az ajaka mézét.
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

Vágyik utánad, elindul az éjbe:
nem viszi lépte, leroskad a térde.
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

A kegyesem eljön-e? Hari, Hari, hol vagy?
– kérdezi egyre s a kínban elolvad.
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

Öleli a ködalakú, fekete, vak éjet:
szomja kibont-e belőle ma téged?
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

Nem titok a panasza, sír keseregve,
s őrzi a ligetet a te jöveteledre.
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

Fordította Weöres Sándor

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf