Dsajadéva: Gíta-Góvinda

     /Részletek/

Szegfűvirágleheletzuhatagos-örömillatú délövi szélben,
fülemüleszavú, kusza méhzizegésű lugas susogó sűrűjében
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.
Vándorok asszonyait szerelem tüze gyötri a szívbe szövődve,
méherajos szirom-árban emelkedik a bakula tárt legyezője;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Sziromözön illata ostromol, enged a nagy erejű zsenge tamála,
a szerelem istene karmaiként ragyog ezer üde kinsuka-szálka;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Vágy fejedelme aranyjogarával a késara-bibe ma vetekszik,
méhraj a nyílra hasonlatos, ívalakú lenge liánra lefekszik;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Ma kacag a karuna-rügy: ó, hogy a föld terein hova lett a
    szemérem?
kétaka-tövisek a vágyteli vándorokat sebesítik a réten;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Sűrű atimuktafutóka-füzérrel övezve felébred a mangó,
és Jamuná folyam árjaitól a vadonba’ kibomlik a bimbó;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

Mézfüvek illata gomolyog, a jázmin is éledez a tavaszi tájon,
a remeteszíveket is átszövi a fiatal évszak, az illatos álom;
    Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
    sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben.

        *

Látod, a lombkoszorús fejű, sárga redőzetű, könnyű futású,
tánc ütemén libegő csiga-fülbevalójú, örök kacagású
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Ez öleli: mint buja duzzadó teli fürt borul a kebele rája,
mámorosan tovaleng vele, zengi a pancsama-ütemet utána;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Az pedig álmatagon lesi deli Maduszúdana taviszirom-arcát,
víg, ragyogó, szerelemre hívó szemeit s a szemöldöke rajzát;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Most ama lenge csípőjű reásimul, az ajaka susog a fülébe,
habpuha csókot ad, és a legény szíve beleremeg a gyönyörűségbe;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Íme szerelemre kíváncsi a másika, édes-e Hari ölelése,
vágyva fogódzik a köntöse szélibe, párosan a sűrűbe térne;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Vinnyog a síp, verik az ütemet a tenyerek, a csatok, a percek a csuklón,
sorra dicséri a férfi az ügyeseket, és követik tovasiklón;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Osztja jutalmait: ontja a csókot a sok kecses ifjú leányra,
mosolyog a szépre, ügyesre; s a leggyönyörűbbre s elindul utána;
    Hari maga vezeti a tánc-robogást,
    a lányhadat, a tavaszi játszadozást.

Hari jelet adván, nevedet a sípján zengeti, puha zene reszket.
Szereti a sűrű port, mit a vihar odahord, mert az is érte a tested.
    Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Ha madár rebben, ha levél lebben: azt hiszi, közeleg a lépted.
Gyűjt avar-ágyat, nézi a tájat: várhat-e végre ma téged?
    Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Vesd le a lepledet, oldd le az ékedet, a derekad add takarónak,
illatos ágyon tégedet áldjon; vallana örömet-adónak.
    Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Halld: Hari büszke! Alkonyat üszke immár beszegi a pályát.
Értsd meg a szavamat: kéreted-e magad? Töltsd be uradnak a vágyát.
    Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

        *

Édesed érted-epedve tekint szét,
míg te is áhítod az ajaka mézét.
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

Vágyik utánad, elindul az éjbe:
nem viszi lépte, leroskad a térde.
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

A kegyesem eljön-e? Hari, Hari, hol vagy?
– kérdezi egyre s a kínban elolvad.
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

Öleli a ködalakú, fekete, vak éjet:
szomja kibont-e belőle ma téged?
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

Nem titok a panasza, sír keseregve,
s őrzi a ligetet a te jöveteledre.
    Ó, Hari úr,
    Rádhá ott a lugasba simul.

Fordította Weöres Sándor

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf