Ibn Khafádsa: Az éjfél ruháját magára csavarta

Az éjfél ruháját magára csavarta,
úgy jött, mint az álom, mint szirten gazella.
Felittam a száján a nedvet, az édes
aranybort, mely ajkát hullámlón befolyta.
Sötét fürtje árnyában alkonyi pírra
az éjben a csókom nyomán gyúlt ki arca.
Az Orion botjával indult az éj már,
és bágyadtan, ősz fejjel eltűnt nyugatra.
Hullámzó uszályú palástban a nappal,
gyönyörrel, mosollyal, jött szőkén lobogva.
Eső jött, s utána a Nap jött, s szerelme
szerelmemre tűzött, a jázmin-fogakra.
Ruhájában illat-bozótok remegtek,
szomjukban a hűvös folyókhoz hajolva.
Mi ketten, mi nem vágyakoztunk esőre,
mert könnyekben úsztunk mi, kart fonva karba.

Fordította Vas István