Konsztantin Kedrov /Константин Кедров/ Költő, filozófus, irodalomkritikus és Jelena Kacjuba /Елена Кацюба/ költő, múzsája- felesége

Konsztantin Kedrov /Константин Кедров/

Költő, filozófus, irodalomkritikus, a filozófia tudományok doktora, 1942-ben született a Szovjetunió Jaroslav megyei Rübinsk városában, ahová színházművészettel foglalkozó szüleit a háború alatt Moszkvából evakuálták. Tehetségére már 15 éves korában felfigyeltek, 16 évesen publikált először. Egyetemi tanulmányait a Moszkvai Állami Egyetem újságíró fakultásán kezdte, ahol egy évet abszolvált, majd a Kazanyi egyetemen folytatta és fejezte be. Híres „Metemetafora” elvét, 1983-ban dolgozta ki, aminek lényege, hogy ez a fajta metafora ott létezik, ahol minden az egyetemesség része. Korábban ez a metafora nem létezett, mert minden különvált. A metemetafora esetében a költő olyan, mint a Nap, a folyó, vagy a villamos. Az ember egyúttal mindaz, amiről ír. Az erdő nem különül el a földtől, a föld az égtől, az ég a kozmosztól, a kozmosz az embertől.  Ez az egyetemes ember látásmódja. Ugyanebben az évben írta meg a „Szerelem komputere” című versét, melyet művészi manifesztuma, a totális metamorfózis ábrázolásának tartják. [Ezt a versét közel 40 nyelvre fordították eddig. Magyarul első ízben a Szózat Kitekintő rovatában kerül az olvasó elé.] Kedrovot ezt követően többször is beidézte a KGB. Kozmopolitának, antiszovjet embertípusnak, idealistának bélyegezték. A legfelsőbb Pártvezetés igyekezett ellehetetleníteni, aminek következtében 1986-1991 között elvesztette 12 éve betöltött egyetemi előadó-tanári állását a Gorkij Irodalmi Főiskolán. Munkanélküliként neves festőművész nagyapja Pável Cselisev festményei, grafikái eladásból tartotta fent magát és családját. 2008-ban a festő nagyapáról Kedrov, az unoka forgatókönyve alapján filmet sugárzott az Orosz Televízió „Kultúra” csatornája. A filmet Moszkván kívül New Yorkban is vetítették. Költőként Andrej Voznyeszenszkíj baráti és író-köréhez tartozott, de kapcsolatba került Jevtusenkóval és Szolzsenyicinnel is. 1995-ben Andrej Voznyeszenszkijjel és közös író barátaikkal megalapították és elindították a „Gazeta Poesia” irodalmi lapot, amelynek jogutódja 2000-től, a mai napig megjelenő rangos, „Zsurnal Poetov” irodalmi folyóirat lett. 2008-ban részt vett a Gulágon meghalt költő Joszif Mandelstam Irodalmi-emlékház avatásán, 2009-ben pedig résztvevője volt a Béke Nobel díjas atomtudós Szaharov életének és munkás-ságának szentelt, az Orosz Tudományos Akadémián megtartott emlékülésnek. Konsztantin Kedrov ott volt az irodalmi Nobel díjra jelölt aspiránsok között is. Kétségtelenül az új orosz avantegarde egyik legnagyobb élő, világirodalmi jelentőségű alakja.

Jelena Kacjuba /Елена Кацюба/

A Szovjetunióban született 1946-ban.  A Kazányi Egyetemen végzett újságíró szakon. Még az egyetemi évek alatt ismerkedett meg Komsztantin Kedrov költővel, akinek múzsája, felesége,-segítőtársa lett. Akárcsak Kedrov, ő is a költészeti pályát választotta. Pályája kezdetén a Novije Izvestija, majd pedig a Ruskij Kurir című lapoknál dolgozik azok kulturális, irodalmi rovatainál. Megalakulásától az Andrej Voznyeszenszkij, Konsztantin Kedrov által alapított »Zsurnál POétov« irodalmi folyóirat titkára /lényegében felelős vezetője/ és a lap művészeti arculatának meghatározója és kivitelezője. A 2001 évi változások után sokat utazik. 2005-ben a „Párizsi Könyvszalon”, 2007-ben a „Kijevi Könyvfesztivál”, 2008-ban a Rigai „Nemzetközi Szeminárium a humanizmus jegyében”, 2009-ben a Bécsi „Osztrák - Orosz Irodalmi Napok” vendége, 2012-ben Dél-Koreába is meghívták. Költészetét, az avantgarde irodalmat új vonásokkal, fogalmakkal gazdagító munkásságát, irodalomszervező tevékenységét több díjjal is elismerték.