Janina Degutyté: Hattyúnak

Itt fénytelenek a tarlók és a topolyák itt festettek
Hattyúk csak visszatérjetek!
Fehér szárnyat el ne dobjatok nekem                 
Én itt maradok.
Én elmenni innen nem fogok.
Én itt maradok – magamba szívni a nap egészét
a zápor teljességét
A göröngyökkel, minden ággal és levéllel                          
Én itt maradok azon a földön elfáradva ahhoz, hogy
Találkozzak az almákkal, a lengedező hideg széllel
Ahogy a topolya – a nyár saját susogása    
Ahogy a topolya – úgy elvetni mindenegyes levelet.
Narancsos villámok a nyári éjszakában
Gyújtanak jeleket
És elrejtőzve a lombok közé elcsendesednek a sárgarigók
De az élő gyökerek a földalatti forrást isszák,
De a levelek az eső csöppjei alatt élnek, zengenek.           
Én itt maradok
Én fogom őrizni az őszi tájat, mezőt
És utat az édes otthonhoz
És a hófehér hóbuckákat.               
A saját vállaimra venni
Fehér szárnyat
   el ne dobjatok nekem, hattyúk.
Én itt maradok.
   Akár a fa
Mint az ismeretlen strázsa, ismeretlen katona
Én maradok itt /ahol vagyok/.

Fordította Gaál Áron

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo