Szalomea Nerisz: Visszatérek

Én visszatérek hozzád fehér múzsám
Én visszatérek…
Ott jártam hol a bor, hol a vidámság folyik,
Ahol teljesek a virágok a fényben.

Megfigyeltem a mámoros ifjúságot nyers
Szenvedélyében, ahogy kacag –
És megláttam, hogy hervad el a mosolygó ifjúság
Az éjszaka leple alatt.

Zokogtam látva, hogyan pusztul el ez az ifjúság,
Ahogy elhervadnak a virágok.
Én zokogtam - az édes alattomos mérgek
Csapása rám volt halálos.

- A te boldogságod nem ott van, ahol a vidámság és a bor,
A te utad a csendbe visz!
Lehet baljós és elveszejt vagy tiszta, akár a csillagzatok -
A te utad a sötét éjbe visz -

És megláttam – a hegy magasáról, ahogy integetsz
Anyácskám, Te – felém!
Visszatérek hozzád – fehér múzsám,
Visszatérek én…

Fordította Gaál Áron