Szalomea Nerisz: A csók
A csók rövid volt, de jó és égető
Lobbanékony villám és rémséges éjszaka együtt –
Megtörténte szentségével is… – szédítő erő!
Az a fajta lopott csók volt, ami szikrát gyújt.
Azokat a forró ajkakat el nem feledhetem –
Azok a szív legmélyéig égettek sebet!
Abba a szenvedélyes pillanatba kódolva lett,
Rabnőként éjjel-nappal majd érted törekedem.
Nem kígyó mart belém – a csók égetett meg így!
Hideg reszketésként hatalmába kerített teljesen
El nem feledhetem szenvedélyét s gondolatait,
Hisz’ közös tüzünket lángnyelvként lobbantotta fel!
Fordította Gaál Áron