Angelus Silesius: Harminc párvers az „Arkangyali vándor”-ból

Nem tudom, mi vagyok, nem az, amit tudok,
semmi és valami, kis pont és kör vagyok.

Nem forgat semmi, te magad vagy a kerék,
mely magát hajtja és nem pihent soha még.

Isten csak van; nem úgy szeret és nem úgy él,
ahogy a szó a föld dolgairól beszél.

A rózsa nem kutat, virágzik, mert virágzik,
nem tud magáról és nem kérdez s nem vitázik.

Mindez játék, mit az istenség szava életet:
saját magának ő gondolta ki a létet.

Mondják, mindene van, s koldus neki az ember:
jó, de hát mit akar az én szegény szívemmel?

Én nem őkívüle, ő nem énkívülem:
én a fénye vagyok, ő meg az én díszem.

Isten bennem a tűz, fényt őrá én vetek,
nem vagyunk legbelül egészen közösek?

Nem él nélkülem egy árva pillanatig sem,
ha megsemmisülök, velem pusztul az isten.

Csak én s te, mi vagyunk, és ha mi nem leszünk,
isten nem isten és minden elvész velünk.

Megállj! Hova rohansz? Tebenned van a menny,
másutt meg nem leled az istent sohasem.

Mindent a Nap röpít csillagtáncban föl és le,
aki nem érzi, nem tartozik az Egészbe.

Úgy kell, hogy én legyek a lángsugár, a fény
az egész istenség színtelen tengerén!

Imádkozunk: Uram, te döntesz, senki más, –
s íme, ő nem akar, ő örök hallgatás.

A rózsa, melyre most külső szemed esik,
öröktől fogva az Istenben is virít.

Szeretni munka: ne csupán szeressetek,
legyetek, mint Urunk, maga a szeretet.

A teremtmények az örök szó hangjai,
durván és szelíden mind magát zengeti.

Isten szava „Igen”, az ördögé a: „Nem”,
így aztán nem lehet Istennel Egy s Igen.

Istenben soha sincs gondolat, mert ha volna,
töprengene, s amit nem szabad, ingadozna.

Isten nem működik s nem pihen;egyszerű:
a műve pihenés s a pihenése: mű.

Azt hiszed, óh szegény ember, hogy szavad a
hangtalan istenség igazi himnusza?

Ember, míg vágyod az Istent a hit tüzében,
addig az ereje még nem járt át egészen.

Ember, légy lényegi: jön a világhalál,
vész a végtelen és a lényeg, az megáll.

Az Istenhez a szív egyszerűen benyit;
ész és szellem soká vár, míg beengedik.

Hogy fárad a bolond, – tízszerte nemesebb
a bölcs munkája: csönd, figyelés, szeretet.

Istenben minden egy: a szent, mikor iszik,
éppúgy tetszik neki, mint ha imádkozik.

Egy menyasszonyi csók Istennek több lehet,
mint a sok munka, mely napszámért sírba megy.

Itt Istenben folyok, mint az idő ere,
ott már én vagyok az örök üdv tengere!

Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod,
istenné, ha hiszed, s földdé, ha azt imádod.

Barátom, most elég. S ha többet kér a lélek.
menj és légy magad az Írás, magad a Lényeg.


Fordította: Szabó Lőrinc

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf