Angelus Silesius párrímeiből

Angelus Silesius: Cherubinicher Wandersmann

Der Regen fällt nicht ihm, die Sonne scheint nicht ihr,
Du auch bist anderen geschaffen und nicht dir.

Ach, dass wir Menschen nicht wie die Waldvögelein,
Ein jeder seinen Ton, mit Lust zusammen schrein.

Wer Freiheit liebt, liebt Gott; wer sich in Gott versenkt
Und alles von sich stösst, der ist’s, dem Gott sie schenkt.

Die Engel singen schön; ich weiss, dass dein Gesinge,
So du nur gänzlich schwiegst, dem Höchsten besser klinge.

Gott ist nicht hier noch da; wer ihn begehrt zu finden,
Der lass sich Händ und Füss und Leib und Seele binden.

Wenn du den Schöpfer hast, so aluft dir alles nach:
Mensch, Engel, Sonn und Mond, Luft, Feuer, Erd und Bach.

Wie selig ist der Mensch, der weder will noch weiss,
Der Gott, Versteh mich recht, nicht gibet Lob noch Preis!

Schleuss mich, so streng du willst, in tausend Eisen ein,
Ich werde doch ganz frei und ungefesselt sein.

Magánál az eső sem esik, nap se süt,
te sem vagy magadért, te is másért vagy itt.

Mint erdőn a madár, ember, mért nem fújod
társas örömben is sajátos dallamod?

Szabadságot szeretsz? Az Istent szereted.
Merülj belé, kerülj minden mást – s megleled.

Szép szó az angyalszó. Szebben szólhatsz szavaddal:
a hallgatás dala a Fönségesnek szebb dal!

Isten nincs itt vagy ott. Meglelni hogyha vágyod,
kösd gúzsba testedet, lelkedet, kezed, lábad.

Ha Teremtőd tiéd, minden téged követ:
ember, angyal, nap, hold, tűz, víz, föld, tengerek.

Boldog, ki mit se tud, se nem akar, se vár,
s Istent – helyesen érts! – nem is dicséri már.

Vasalhatsz bár ezer bilincsbe szorosan:
szabad vagyok, szabad szárnyalni magasan.

Fordította: P. Szedő Dénes O.F.M