Francis Jammes: A tudós szamár
L’âne savant
A tudós szamár vagyok, meghökkentem eszemmel
az Akadémiát. Számolok, mint egy ember.
Gazdám ostora rossz hordóra kényszerít,
azon mutatom az egyensúly trükkjeit.
Taps zúg fel s átcsap az egész gyülekezetre.
Aztán leszállok és tánc-számot mutatok be.
Hol van Párizs? – kérdik. Mutatom, odatéve
patámat a térkép megfelelő helyére.
– Csacsi! – szól mesterem – járd körül szépen a
közönséget, állj meg, s bólintva és iázva
mutass rá a nézők között a legbutábbra!
…Engedelmeskedem és nem tévedek soha…
És érzem, valahányszor valamire tanítgat,
mennyivel tudatlanabb az ember, mint az állat.
S mikor megjön az éj s a jeges szél kikezdi
csattogó ponyvám, búsan alszom el, komoran.
A tudós kínja üldöz. És lidérces agyam
ilyenkor a csillagokat próbálja számbavenni.
Fordította: Szabó Lőrinc