Szabó Lőrinc: Camões, a portugál Zrínyi Miklós

camoesA portugáloknak, annak a rokonszenves, kis, baráti népnek, amely Spanyolországtól nyugatra az Ibériai-félszigeten lakik, sok jellemvonása meglepő hasonlóságot mutat a magyarokéval. Ahogy mi Kelet és Dél felől védtük a Nyugatot a török ellen, ugyanúgy harcoltak a portugálok Európa védelmében évszázadokon át a Félholddal, melynek ereje Afrikából fenyegette, sőt jó időre el is özönlötte Délnyugatot. S érdekes, hogy a szabadságszerető portugál nép legnagyobb költője éppúgy hős és katona volt, ahogyan a költő Zrínyi Miklós (1620-1664) a mi törökverő diadalmas hadvezérünk, a szigetvári Zrínyi unokája, sok szép lírai vers és a Szigeti veszedelem c. hősköltemény szerzője.

   A „portugál Zrínyit” Camõesnek hívják. Ráérő negyedórákban érdemes bepillantanunk a sorsába és a – szívébe.

   Luíz de Camões 1524-ben született, és 1580-ban halt meg. Családi nevét így kell kiejteni: Kamoiz (helyesen: Kamojnsz). Apja gazdag ember volt, Indiában is járt, de egész vagyonát elkönnyelműsködte. A kis Camõest a nagybátyja nevelte föl. A fiú kitűnően tanult, latinul, olaszul és spanyolul is beszélt. Fiatalon bekerült a lisszaboni királyi udvarba, és 1544-ben beleszeretett a királynő egyik udvarhölgyébe, Catarina de Ataide-ba. Ez a szerelem tette költővé. Éles nyelve és tehetsége azonban sok irigyet szerzett a fiatal költőnek, és Camões elkeseredésében 1550-ben katona lett. Előbb apogány ellen harcolt, aztán 1552-ben a királyi flottával mint közlegény a Távol-Keletre vitorlázott: Hátsó-Indiába, Makaóba és Malakka félszigetre, ahol most a japánok harcolnak. 16 álló esztendeig katonáskodott és hivatalnokoskodott különféle rangokban és állásokban Ázsiában, és nagyrészt ott írta meg világhírű hőskölteményét, a Luziádák-at. A nagy költemény a portugálok gyarmati hőstetteit és a tengerekkel vívott csatáit beszéli el, hőse tulajdonképpen az egész portugál nép. A költő egy ütközetben ágyúgolyószilánktól elvesztette a fél szemét. Hazatérőben hajótörés érte, csak úszva tudta megmenteni hőskölteménye kéziratát. Már Indiában „a költők heregének” nevezték a honfitársai, otthon pedig évjáradékot adott neki a király, s nevét egyszerre szárnyára kapta a világhír. Mégis nyomorban halt meg, fájdalmában, amikor a spanyolok elfoglalták Portugáliát. De még a megszálló spanyol császár, a hatalmas II. Fülöp is annyira tisztelte, hogy a halott Camões évjáradékát tovább folyósította a költő édesanyjának, akiről feljegyezték, hogy egyszerű asszony, és hogy már „nagyon szegény és nagyon öreg volt”.

   A portugál Zrínyi Miklósnak sok olyan kisebb lírai verse is fennmaradt, amelyből ma is a lelkébe láthatunk. Közöljük magyarra fordított két szonettjét. Camões 350 ilyen szonettet írt. Az egyikben bizonyára Caterinára gondol, és így beszélget benne magával:

   Az örök szerelem

Remény, mit remélsz? – Semmit, soha többé.
Mit mondasz, szív? – Szeretlek mindörökké.
Élet, mi vagy? – Csak gyötrelem vagyok.
Miért? – Valami megváltoztatott.

Lélek, mit érzel? – Így kell tönkremenni.
Hogy élsz? – Nem várva semmi jót, szerencsét.
Mégis, mi éltet? – Csak a múlt, az emlék.
Csak ennyi a fény az életedben? – Ennyi.

Látsz végső célt? – Csak egy gondolat.
Mire gondolsz? – Hogy várom a halált.
Jó lesz? – Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.

Mért kényszerít? – Mert tudom, ki vagyok.
Ki vagy? – Az, aki megadta magát.
Kinek? – A fájó, örök szerelemnek.

   A másik szonettet jóval később, hányódásai közben és olyan tájon írta a költő, amelyről a mostani világháborúban is sok szó esett. A vers magyarul így hangzik:

   Messze a hazától

Megkínoztak az évek, tönkrenyúztak,
néhány ragyogott csak sorsom fölött:
alig értem meg az ötször-ötöt,
egemre vad viharfelhők tolulnak.

Sok földet s tengert bejártam, sok újat,
az üdvömért; de hát akit örök
keblétől a Szerencse tovalök,
az bajban és vészben se boldogulhat.

Portugália szült, a zöld, az édes
Alemquerben; de a sors dühe végül
idevert, rád, halak eledeléül,

rád gonosz óceán, aki a rémes
Abesszíniát mosod – óh, de távol,
de szörnyen távol szeretett hazámtól!

*Az utóbbi mű érdekessége, hogy Szabó Lőrinc ezt újrafordította-újraírta »Világcsavargó« címmel, ami a Kitekintő versei közt elolvasható.    /-cspb-/

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf