Szabó Lőrinc: Camões, a portugál Zrínyi Miklós

camoesA portugáloknak, annak a rokonszenves, kis, baráti népnek, amely Spanyolországtól nyugatra az Ibériai-félszigeten lakik, sok jellemvonása meglepő hasonlóságot mutat a magyarokéval. Ahogy mi Kelet és Dél felől védtük a Nyugatot a török ellen, ugyanúgy harcoltak a portugálok Európa védelmében évszázadokon át a Félholddal, melynek ereje Afrikából fenyegette, sőt jó időre el is özönlötte Délnyugatot. S érdekes, hogy a szabadságszerető portugál nép legnagyobb költője éppúgy hős és katona volt, ahogyan a költő Zrínyi Miklós (1620-1664) a mi törökverő diadalmas hadvezérünk, a szigetvári Zrínyi unokája, sok szép lírai vers és a Szigeti veszedelem c. hősköltemény szerzője.

   A „portugál Zrínyit” Camõesnek hívják. Ráérő negyedórákban érdemes bepillantanunk a sorsába és a – szívébe.

   Luíz de Camões 1524-ben született, és 1580-ban halt meg. Családi nevét így kell kiejteni: Kamoiz (helyesen: Kamojnsz). Apja gazdag ember volt, Indiában is járt, de egész vagyonát elkönnyelműsködte. A kis Camõest a nagybátyja nevelte föl. A fiú kitűnően tanult, latinul, olaszul és spanyolul is beszélt. Fiatalon bekerült a lisszaboni királyi udvarba, és 1544-ben beleszeretett a királynő egyik udvarhölgyébe, Catarina de Ataide-ba. Ez a szerelem tette költővé. Éles nyelve és tehetsége azonban sok irigyet szerzett a fiatal költőnek, és Camões elkeseredésében 1550-ben katona lett. Előbb apogány ellen harcolt, aztán 1552-ben a királyi flottával mint közlegény a Távol-Keletre vitorlázott: Hátsó-Indiába, Makaóba és Malakka félszigetre, ahol most a japánok harcolnak. 16 álló esztendeig katonáskodott és hivatalnokoskodott különféle rangokban és állásokban Ázsiában, és nagyrészt ott írta meg világhírű hőskölteményét, a Luziádák-at. A nagy költemény a portugálok gyarmati hőstetteit és a tengerekkel vívott csatáit beszéli el, hőse tulajdonképpen az egész portugál nép. A költő egy ütközetben ágyúgolyószilánktól elvesztette a fél szemét. Hazatérőben hajótörés érte, csak úszva tudta megmenteni hőskölteménye kéziratát. Már Indiában „a költők heregének” nevezték a honfitársai, otthon pedig évjáradékot adott neki a király, s nevét egyszerre szárnyára kapta a világhír. Mégis nyomorban halt meg, fájdalmában, amikor a spanyolok elfoglalták Portugáliát. De még a megszálló spanyol császár, a hatalmas II. Fülöp is annyira tisztelte, hogy a halott Camões évjáradékát tovább folyósította a költő édesanyjának, akiről feljegyezték, hogy egyszerű asszony, és hogy már „nagyon szegény és nagyon öreg volt”.

   A portugál Zrínyi Miklósnak sok olyan kisebb lírai verse is fennmaradt, amelyből ma is a lelkébe láthatunk. Közöljük magyarra fordított két szonettjét. Camões 350 ilyen szonettet írt. Az egyikben bizonyára Caterinára gondol, és így beszélget benne magával:

   Az örök szerelem

Remény, mit remélsz? – Semmit, soha többé.
Mit mondasz, szív? – Szeretlek mindörökké.
Élet, mi vagy? – Csak gyötrelem vagyok.
Miért? – Valami megváltoztatott.

Lélek, mit érzel? – Így kell tönkremenni.
Hogy élsz? – Nem várva semmi jót, szerencsét.
Mégis, mi éltet? – Csak a múlt, az emlék.
Csak ennyi a fény az életedben? – Ennyi.

Látsz végső célt? – Csak egy gondolat.
Mire gondolsz? – Hogy várom a halált.
Jó lesz? – Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.

Mért kényszerít? – Mert tudom, ki vagyok.
Ki vagy? – Az, aki megadta magát.
Kinek? – A fájó, örök szerelemnek.

   A másik szonettet jóval később, hányódásai közben és olyan tájon írta a költő, amelyről a mostani világháborúban is sok szó esett. A vers magyarul így hangzik:

   Messze a hazától

Megkínoztak az évek, tönkrenyúztak,
néhány ragyogott csak sorsom fölött:
alig értem meg az ötször-ötöt,
egemre vad viharfelhők tolulnak.

Sok földet s tengert bejártam, sok újat,
az üdvömért; de hát akit örök
keblétől a Szerencse tovalök,
az bajban és vészben se boldogulhat.

Portugália szült, a zöld, az édes
Alemquerben; de a sors dühe végül
idevert, rád, halak eledeléül,

rád gonosz óceán, aki a rémes
Abesszíniát mosod – óh, de távol,
de szörnyen távol szeretett hazámtól!

*Az utóbbi mű érdekessége, hogy Szabó Lőrinc ezt újrafordította-újraírta »Világcsavargó« címmel, ami a Kitekintő versei közt elolvasható.    /-cspb-/

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo