Johann Wolfgang von Goethe: Üdvözült vágy

 

Csak a bölcseknek beszélek,
mert a tömeg gúnnyal várna:
akkor élet csak az élet,
ha már vágyik lánghalálra.

 

Szerelemnek estje, melyben
nemzettel, mely téged nemzett,
elfog furcsa sejtelemmel
lassan égő gyertya mellett.

 

És többé már nem maradnál
lenn, az árnyban éjszakázva,
új kívánság elragad már,
föl, magasabb rendű nászra.

 

Téged messzeség se tör le,
szomjazod a fényeket,
szállsz, pillangó, megbűvölve,
s már a láng elégetett.

 

S amíg ez nem hívogat,
a halálból-élet,
unalmas vendége vagy
sárnak és sötétnek.

Fordította: Vas István

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 09 20 Sinka István megemlékezés sajosandorest szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf