Johann Wolfgang von Goethe: Üdvözült vágy

 

Csak a bölcseknek beszélek,
mert a tömeg gúnnyal várna:
akkor élet csak az élet,
ha már vágyik lánghalálra.

 

Szerelemnek estje, melyben
nemzettel, mely téged nemzett,
elfog furcsa sejtelemmel
lassan égő gyertya mellett.

 

És többé már nem maradnál
lenn, az árnyban éjszakázva,
új kívánság elragad már,
föl, magasabb rendű nászra.

 

Téged messzeség se tör le,
szomjazod a fényeket,
szállsz, pillangó, megbűvölve,
s már a láng elégetett.

 

S amíg ez nem hívogat,
a halálból-élet,
unalmas vendége vagy
sárnak és sötétnek.

Fordította: Vas István

szozattv


szozat a tiszta hang Balassi MH2018 2 1 doni MH2018 1 1 Százgyökerű szív2 1 karpattradedia Kitörés túra előadás lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf