Paul Verlaine: Az ártatlanok
Magas cipősarok és hosszú szoknya: baj…
A rossz út gödrein vagy pajkos szél során
A szoknya fönnakadt a villanó bokán, –
S ez kedves volt nekünk és olyan furcsa, – jaj!
Csápjával olykoron megcsípte csúf bogár
A szép hölgyek nyakát, az út lombos helyén,
S hogy szép fehér nyakuk megvillant könnyedén,
Szemük e látományt izgulva falta már.
Aztán leszállt az est, homályos őszi est:
A hölgyek álmodón kapaszkodtak belénk
S oly furcsa szép szavak susogtak ott felénk,
Hogy most is ámulunk s szívünk remegni kezd…
Fordította: Sajó Sándor