Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő, Galina Kolobova: Gyereket akarok, Pao Csao: Vörös hegyek

Jevgenyij Jevtusenko:

Bűvölő

Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország lenne a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyattfeküdve, mintha óceán
habja himbálna lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.

Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül,
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal – búdul vagy élvedül –
elméd mire gondolni kényszerül,
de éjszaka rám gondolj egyedül.

Halld meg a mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely a felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.

A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s – álmomban, s álmom után
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám.

Fordította Illyés Gyula

Galina Kolobova:

Gyereket akarok

/Я ребёнка хочу/

Gyereket akarok,
Igen, gyereket!
És férjhez menni… de mintha tűt
Keresnél a szénakazalban – nem találod
A saját boldogságodat. Hirtelen eltűnik…
És így a férjhez menés sem sikerül.
Szemet hunyva a sértés felett, amit a
Pletykák és valós szavak közvetítenek
Szülök magamnak egy fiút Védelmezőnek,
Vagy egy kislányt, csoda-csemetét.
Gondozni fogom a lánykát vagy fiúcskát,
Lépésről-lépésre csak jóra tanítom.
Ha beteljesedne az, amit szeretnék,
A férjhez menés tizedrangú dolog lenne…
Nekem, természetesen gazdag kellene,
Bár lehetne okos, vagy legalább jóvágású,
De, ennél is fontosabb, hogy – szeressen.
Na, nem fogok erről elmélkedni…
Gyereket szülök és az egyforma napok
Hiábavalósága közben elfeledkezem
A te ismerős személyedről… De egyszer,
Amikor dolgok nehézzé válnak,
Valószínűleg egymás eszébe jutunk
És akkor én szomorúan így kiáltok fel:
Te legyél, aki elvesz!
Férjhez akarok menni!

1995

Fordította Gaál Áron

Pao Csao:

Vörös hegyek

Nyugat felé ijesztenek a szörnyű, nagy Vörös Hegyek,
lángokban állnak a sziklák, mihelyt Délszak felé megyek.
A test tüzel, a fő sajog, a homlok-ér kopog vadul,
madár ha erre téved, lélektelen a földre hull.
Bugyog a forró záporár,
felhődzik a pállott mocsár,
a szikla rése szüntelen izzó, sötét fürtöt okád,
a Nap, a Hold is feketén takarja el bús homlokát.
Eső locsog és meg nem áll, harmat csorog, nyirkos piszok,
vörös kígyók kúsznak felénk, százlábú, hosszú áspisok
és tíz-hüvelyk-vastag kígyók, feketék, távol és közel,
a napsugárra a fövény halálos mérgeket lövell.
A bogarak a tűzesőn megpörkölődnek ízibe,
éhes majom odván lapul, prédára se jön már ide,
madár se mer kiszállani, hajnalban is fészkében áll.
A Csing-folyón százezreket pusztított el a döghalál,
a Lu-folyón a láz sunyít, iszonytató, utálatos.
Szegény, eleven talpunk itt régen-halott földet tapos.

Hiába minden akarat,
a Sors halottakat arat.

Mondd, érdemes volt küzdened, te hajdani Dzsidás Vezér
s te híres Óceán-Verő, mi lett győzelmedért a bér?
Császár, ki bölcs vagy és nemes s az ócska hírt úgy megveted,
miért pazarlod, ami szent, a drága-drága életet?

Fordította Kosztolányi Dezső