Vasile Dan versei V.
Vasile Dan:
elmerült falu
sat scufandat
én azonban másvalamit láttam itt nem a kék tavat
az erdő közepéből
hanem az egész zöld hegyet alámerülve
vízbefultan
a patak más és más partok felé duzzasztotta a vizet
a reszkető csillogást egy-egy
magasabb fenyőcsík törte át
mintha lentről felfelé keresztüldöfnéd
egy rúddal az eget
amíg ő egy csöppet túlfelől bújna ki
akár egy jel
egy egész hegyifalu amelyből nem látszódott
más mint a régi házak tetői fekete apró korhadt zsindelyekből
egészen az eszternáig vízfúlt minden
vajon mit lennél képes most látni üveges folyosóikon
róluk csupán egy-egy telhetetlen madár bukkant elő
teljesen elmerülve
csak egy élt még magányosan a szárazon
annyi de annyi élőlény között
olvasgatva a vizet
Regéczy Perle nyersfordítása alapján fordította Gaál Áron
Vasile Dan:
este
searǎ
a vak egy gödörre lelt
félszegen sírt a gyermek
a sötétben mely egyszeriben a szobába
ereszkedett
az ajtó résein keresztül egy cica lopakodik be
kigyúlt villódzó szemekkel magányosan
bár nincsen jelen valaki mégiscsak énekel
csupán halk csendes hangja
mintha a villany felgyulladna
Regéczy Perle nyersfordítása alapján fordította Gaál Áron
Vasile Dan:
zarándok
peregrin
az Úristen egy kicsit feléd fordul
és sebtében letörli arcodat
miként reggeli fátyol
a vékony mész a sötétbe hull
egy mosoly jó felelet még ha zavaró is
lábaid hamar lerázzák a port
a ház küszöbén
épp most egy domb nő az egész mezőben
mintha kévékbe kötnéd az eget
a lábaid előtt
Regéczy Perle nyersfordítása alapján fordította Gaál Áron