Béranger: A jó öreg szerető, Búcsú, Téli dal

Béranger: A jó öreg szerető

La bonne vieille

Te is megvénülsz, oh, szép kedvesem,
Te is megvénülsz, és én nem leszek,
Nekem az idő, folyván sebesen,
Kétszer számítja bé a perceket,
Élj engemet túl, s bár napod leszáll,
Ne felejtsd el hívednek szavait.
S nyugalmas tűzhely csendes lánginál
Ismételd még barátod dalait.

Ha ráncaid közt kíváncsi szemek
Keresik a bájt, mely most elragad,
S egy ifjabb kor gyermeki kérdenek:
„Hol az, kit szíved sirat?” – ne tagadd.
Rajzold nekik, ha ajkad sót talál,
Szerelmem mámorát, fájdalmait;
S nyugalmas tűzhely csendes lánginál
Ismételd még barátod dalait.

Majd kérdezik: ha volt-e kellemes?
Pirulás nélkül mondjad: „Szeretném.”
Nemtelen volt-e szíve vagy nemes?
Büszkén felelj: „Nemesnek ismerém.”
Ah mondd el nékik, lantja hanginál
A szerelem szent lángja gyúla itt;
A nyugalmas tűzhely csendes lánginál
Ismételd még barátod dalait.

Kit megtaníték sírni a hazán,
Beszéld el az újkor fiainak:
Hogy a dicsőség és remény dalán
Vigaszt adék hazám fájdalminak.
Mondd meg nekik, vihar zúgásinál
Láttuk veszni húsz év babárjait.
S nyugalmas tűzhely szelíd lánginál
Ismételd még barátod dalait.

Szépen, ha majd visszazengő nevem
Aggkorod alkonyát földeríti,
S képemet minden tavasz-reggelen
Kezed friss virágokkal köríti;
Tekinteted ama szebb honba száll,
Hol együtt éljük az üdv napjait;
S nyugalmas tűzhely szelíd lánginál
Ismételd még barátod dalait.

Szász Károly fordítása

 

Béranger: Búcsú

Adieu

Hazám, hazám, úgy érzem, meghalok már.
Anyám-szerelmem, áldjon meg az Úr!
Neved a végső szó, mely ajkamon száll.
Imádtak-é ily mondhatatlanul?!
Rólad daloltam, még betűt se tudva,
S hogy most a halál bárdja fenyeget,
Utolsó sóhajom neved susogja.
Egy könnycseppel fizess csak. Ég veled!

Tíz gaz király, győzelmi mámorában,
Tört tagjaidon átalhajtatott,
S én pántlikáikból tépést csináltam
Sebedre, hintve édes balzsamot.
De szentelt romjaidból hit csírázik
S a századok megáldják bús neved.
Az elvetett mag szerte kivirágzik:
Szabadság büszke csókja! Ég veled!

Húz már a föld, s a rögök rámzuhannak.
Óvd mind, aki szívemnek rokona.
Tedd meg, hazám, az árva kis galambnak,
Ki kévéidben nem prédált soha.
Már hallom hívó szózatát az Úrnak,
De szálljon még a kérő izenet,
Még tartom súlyos kőlapját a sírnak…
Már nem bírom… reámdől… Ég veled!

Kardos László fordítása

 

Béranger: Téli dal

La chanson de l’hïver

Morc tél-apó, szebb vagy te néha,
Mint az a rózsaszín kamasz,
Az a kis szőkefürtű léha,
Akit úgy hínak, hogy tavasz.

Zsong a sok árnyas, üde villa,
S kong Párizs: a tavaszi nap
A fecskenépet visszahíjja
S elűzi cimboráimat.

Azt, aki júniusban itt hágy,
Január visszahozza még;
A szárnyak lenge röpte ritkább,
Baráti kéz több nyúl feléd.

Zümmög a kandalló dorombja,
Köré gyűlünk, szép pillanat;
Elhull az erdő sárga lombja,
De a barátság megmarad.

Kardos László fordítása

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf