Vasile Dan versei III.

Vasile Dan:

Colibicai költemény

Poemul de la Colibiţa

Este a levegő barlangjában láttam a fény halálát.

Majd egy madárszárnykereszt állította meg a szelet.

Vasárnap volt.
Magam voltam a víz hallgatag szélénél.
Fölötte fenn a fekete sziklán
felakasztva, mint egy nehezék. Lenn a tó. A mélységben
tüzek sokasága pislogott. Szertartása a fénynek.

A messzeségből senkisem kurjantott felém.
A közelből senkisem cibálta meg ingujjamat.
Sem balról nem suhant el,
sem jobbról nem bukkant elő semmi.

Vékony arcomon a fény, mint homokban
a víz.


Vasile Dan:

Keresztutak

Drumuri în cruce

Váratlanul odaérsz a jólismert helyre.
Megvilágosodsz.
Fejed búbjáról apró és hideg és sűrű
eső zuhog le széles patakokban.
Tetszik. Lehűsít. Megmosdat.

Hátulról valaki rádkiált,
bár te, magad előtt látod.


Vasile Dan:

Óra

Oră

Időd teltével visszatérsz
és mindent megváltozva találsz.
Egyesek elhervadtak, mint a citromfa
az asztalon lévő cseérpbögrében.
Mások kicsíráztak.
Még bizonytalan mifélék.

Csupán ő, az akkori költemény
ül érintetlenül.

Egy kialudt tűz helye
Hidegebb, mint bármi amit
bármivel meg lehetne
mérni.

szozattv


szozat a tiszta hang sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf