Vasile Dan: bensőséges napló, Faragott fő, Mise
Vasile Dan:
bensőséges napló
mikor a politikai laphoz értem
reggeli olvasmányaim során
s kezdtem éhesen megragadni
a sarki cukrászdában
sietve becsomagolt
túrósrétesemet
hirtelen megvilágosodott
mint napfogyatkozást követően
nem hiszed el nekem
de minden-minden a maga helyén volt
Regéczy Perle nyersfordítása alapján műfordította Gaál Áron
Vasile Dan:
Faragott fő /Cap sculptat/
/Gavris Péternek – lui Petru Gavriş/
Egy sarokban egy belső virágudvar alázatos
szegletében
a környezetbe simulva pihent, mint akit lefejeztek:
körötte fagytól megperzselt rózsák
fás díszcserjéi,
Melyben egy illanó téli hónap csiklandó puhasága
hasította szét.
Akár égi szemek hunyorogtak a
csillagok,
s mintha hótól csikorogtak volna
/az emlékezet süket csöndjében/ lépteid.
Hogy juthatott el odáig? – kérdezed.
Mert ámulva csupán most észleled
a látottak valódi képét.
Regéczy Perle nyersfordítása alapján műfordította Gaál Áron
Vasile Dan:
Mise /Mesa/
Uram, te tudod, hogy bennem mélyebb szakadékok
vannak, mint kívülem.
Uram, te tudod, hogy bensőmet a tűz erősebben emészti,
mint a vulkántorokból kitörő láva, mely a széleket elönti.
Uram, úgy érintelek meg tudatlan ujjaimmal
mint egy megritkult, bolyhos, pihetestű, parányi lepke
megérinti a körtét.
Földben megmártott folyóban ébredten Uram,
reggel a levegőben.
Erősen, lelkesen kiáltottam feléd,
roskadtan, betegen
húsban és vérben és csontban,
míg angyalomat láttam dalolva, tekintetét félve
reámvetette
Regéczy Perle nyersfordítása alapján műfordította Gaál Áron