Jelena Seremet: Hol vagy?, (Harmónia…)
Jelena Seremet
Hol vagy?
Álmom, Párizs, hol vagy?
Mintha a fény szobra lennél,
A világegyetem közepén
Magabiztosan állsz!
Ünnepem, Párizs, hol vagy?
Akár bálban, ragyogó épületeid,
A csillagok alatti kalapok – tetők –
Ablakok, a keringésben, fátylak…
Romantikus Párizsom -
Az időben és a távolságban is
Mi az, amit mégis megőrzöl
Minden szerelmes ígéretben?
Párizs hol vagy
Az ég távlataiból, az élet erőfeszítéseiből?
Hídjaidat –szárnyakként- kitárva felém,
Te a hétköznapok fölött lebegsz…
Hiányzol Párizs
Hiányzik a mosolyod…
Csengő hangod, a szívemben
Úgy hangzik fel, mint egy első hegedű szólama…!
Fordította Gaál Áron
Jelena Seremet
(Harmónia…)
Harmónia: szó, csend, zongora
Hangja az ablak mögött – február
Este, az utolsó hóval elringatva
Áhítattal emelkedett fel a világgal
Ahogy az élettel teli költészet felhangzott
Mintha valakinek a gondolataként, álmaként
És kissé távolabb, a különböző hangjegyekbe
Átlényegült ütemekben, valakinek a fájdalmaként lebegne
Amik néha félbeszakadt, és elmerült
A hangtalan összpontosításban. És íme
A rosszkedvű arcokon mosolyok gyúltak
És a mennybolt öreg vállai kiegyenesedtek,
És úgy tűnt, hogy fent, a február nyomában
A negyedhangok raja havas uszállyá vált…
A minket hirtelen, erős hívó-hangjellel,
Hívó harang, egy másik időből illeszkedve be
Ráirányította a figyelmet az ősök szózatára,
A nekünk kedves hazai sztyeppékre, a több évszázados
Történelemre, a ránk hagyott bölcsességre…
És mintha ez a mesés varázslat, ami végbement
A szívben, megérintette volna a zongoristát,
A mester gyakorlott ujjait - a művész lelkét- amik
Tiszta, kedves hangokat csaltak ki a zongorából,
Amin úgy játszott, mint aki a játékával elvarázsol
Egyszerre telve el örömmel és szomorúsággal, világosan
Szívbe dobbanóan… De sajnos felhangzott a befejező akkord
És a február elolvadt a hóval, nem tudva a szürkületben,
Hogy az a nap – a szökőév ajándéka volt –
Fordította Gaál Áron