Szvjatoszlav Beszedin: A hegedűs, Csend, Ima

Szvjatoszlav Beszedin

A hegedűs

Az éjszakában a hold ösvényén baktattam épp
Hol szerte szétfröccsennek a kékség patakjai
Az erdőben a húrokra hárult mind a süketség
Míg hirtelen hangok raja rebbent fel az ég alatt.
Közel- még közelebb törekedtem a dalhoz
Oda, ahova csalogatott egy titokzatos hegedűs…
Előttem, egy meredek sziklán
Játszott Ő, nem hívva, nem várva-kívánva erőt.
A vonó a kezében tébolyodottan verdesett
Felreppent, majd aláhullt, addig keringve fent,
Míg a motívumok végül egymásba fonódtak,
Megszülve a lélekben a fényt és a szenvedélyt,
Amire odalent összesereglettek vadak s emberek
És rejtőzve, bújva elcsendesedtek a madarak,
A lángcsóvát vető prelúdium, terjedő hangjai előtt
S ott, hol hatalmukat vesztik az ösztönök
Ő csak állt – akár csak bármely „egy az ezerből”
Észre se véve bárkit is.
És az égi-magasságokon túl  
Meghallva őt, az előtte ismeretlent,
Megtorpant még maga az Isten is.
Én emlékezni már mindőrökké erre fogok
Hogy az éjben a sziklameredélyen milyen féktelenül
Játszott az a Hegedűs, a húrokon.

Fordította Gaál Áron


Szvjatoszlav Beszedin

Csend

Csend…  A Csend körülvette a racionalitásomat
Mélység… A Mélység magába szívta a pillantásomat
Megpróbáltam  ezt a világot újra és újra megérteni
Megint s megint fennakadva saját véleményemen

Megpróbáltam a némaságból elmenni az égbe
Belemerülve a föld felfoghatatlan jellegébe     
De mindenütt, ahol rejtőzködni próbáltam
Szemmel tartott egy résen át a Csend

Csend, én nem vagyok tied… én… nem vagyok halott
Mélység, mélység eressz el, hiszen én életben vagyok
Átkelek a kerek világon, büszkén és lelkesen
Átkelek, ha kell az időn is… sóhajtva egyet

Elutasítom az istenséget és emberséget egyaránt
Nem engedek a kétségeknek nem belegondolva: mért?   
Belélegzem a Napot, megérezve az örökkévalót…
És felragyogva, már semmin nem sóhajtozom a végén.

Fordította Gaál Áron


Szvjatoszláv Beszedin

Ima

Ó, Istenem, adj erőt nekünk
Az összetört törvények közepette
Ragyogó, égő oszlopként megmaradni.

Add, hogy ne rekedjünk meg szavainkban
Így mérgezve meg a lelkünket
A lelketlen szépség által ejtve rabul

Adj erőt embernek maradni itt akkor is
Amikor fölöttünk a rosszak kormányoznak
Amikor kicsorbul bennünk az acélos hit

Mindenekfölötti,  tudd meg, hogy vár
Bennünk a Magasztos Szó, hiszen azt
Irgalmas könyörületedként Te hagytad ránk.

Nem a Napért könyörgöm, Istenem
Nekünk egyetlen szikra ránk vetülő fénye elég
Hogy kiválasztódhassunk az eluralkodó sötétségből.

Fordította Gaál Áron

 

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf