Leonardasz Andriekusz: A korai erdőhöz, A ladikom Holdfénynél, Kezek, Könny

Leonardasz Andriekusz

A korai erdőhöz

A szentképen,
A hónapvégi áprilisban,
Te nagyon bátortalannak tűntél nekünk,          
Nagyon félénknek,
Hiszen késéssel bár, de újra megérkezik a tavasz,
S bár a hótorlaszok alatt az őszi vetés földhöz préselve maradt,
S bár nem tértek vissza a madarak,

Hogy kitartottak az útjukon,
Arról csak Te tudsz,
Aki a hidegek alatt megmentetted az árpa csíráit,
S megtanultál madárfészkeket építeni,
És elrendelted a hangaszálak idejét
A láp virágzásakor.

És vajon itt az üres mező közepén,
És vajon ott az égi-mezők csillagképeiben
Isten, Te - olyannyira erős vagy,  
Hogy a hosszú, hideg tél után is, magad    
Visszatéríted a madarakat?
Legyen hát énekük az,
Ami örömmel tölti el lelkedet!    

Fordította Gaál Áron    


Leonardasz Andriekusz

A ladikom

A saját ladikom,
Lehet, hogy nem úszik elém
Az égen föl-le sétáló felhők is
Mondják: várj még kicsinyég.

Egyre csak várok, türelmem véges
Az idő, kérlelhetetlen kín nekem:
Akár az örökkévalóság minden pillanata,
Kövön ülök minden mihaszna éjjelen.

Lehet, hogy csak a felhők tudják,
A csónakom végül megérkezik-e,
S, hogy mégis kivárom majd azt,
S még nem fordulok hazafele.

Régóta már minden elmerült,
Én ebben a világban egyedül vagyok,
Deszka, koporsó számára, csak kicsiség –
Hát hogy vagy óceán, ó, te borzalom!

Fordította Gaál Áron


Leonardasz Andriekusz

Holdfénynél

Angyalok nélkül,
Szeráfok nélkül,
Egyedül vagyok –
Te a magvetőinkben gyönyörködsz
Könnyeid a holdfénynél a köményre
És a búzavirágra egyre csak hullnak –
De nem elkülönülve,
Nem megművelve,
Úgy ragyognak a lelkemben,
Akárcsak a holdfényben.

Miért, miért
Sírsz
Isten, bánatodban
Június csillagos éjjelein? –
Neked meg fognak hajolni a hajtások, a virágokkal Te is elvirágzol
Vajon rossz Neked velünk lenni
Az északi ég alatt –
Vajon Számodra rideg?

Hol vannak az angyalok,
Hová tűntek a szeráfok,
Amikor könnyek ragyognak Isten szemében? –
De az éj olyan világos és érzésekkel teli,
És megkérdezem a köményt,
De hát miért sírsz:
Bánatodban vagy örömödben?
Mondd el, mondd el!

Fordította Gaál Áron


Leonardasz Andriekusz

Kezek

Ó, milyen gyengédek a kezeid,
Amikor, mint a hideg kőhöz,
A homlokomhoz érsz!
Már nem csodálkozom, hogy a Hazámon
Megülő sötét éjjelen
A folyókban és tavakban, a kezed által     
Az áldás számára
Magasba emelve
Párává válik a meleg víz.

Ó milyen felfrissítőek a kezeid,
Mintha a legdrágább
Balzsammal hintenének meg,
Mintha az éji álom számára
 Összecsukódott vízililiom
Bimbói lennének –
Amikor a kezeiddel a homlokomhoz érsz,
Rögtön elönti a belső tűz forrósága,
Amit sebeid vérével
Oltasz el.

Fordította Gaál Áron
 

Leonardasz Andriekusz

Könny

Mi lesz, ha nem győzöm terhét
Az éjszakákban viselni tovább
Mi lesz, ha a kedves hang
A hegyek között visszhangra nem talál?

Hamarosan beköszönt a reggel
Én hiszem a Szavaid
 Te, mint gyöngyházból könnycsepp
 Isten szeméből csöppentél ki

Fordította Gaál Áron

 


 

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf