ifj. Béri Géza: A Miatyánktól az Esküig

Maria Konopnicka két verse és az előzmények
A Tadeusz Kościuszko vezette szabadságharc leverését követően, 1795-ben Lengyelország mint szuverén állam megszűnt létezni. Területét a szomszédos hatalmak, Ausztria, Oroszország és Poroszország osztották fel egymás között.
    A XIX. századi felkelések bukása után mind kilátástalanabbá vált a lengyel függetlenség ügye, s a megszállt területeken egyre súlyosabb állapotok uralkodtak.
    A cári birodalom 1874-ben a maradék autonómiát is eltörölte, és az egykori Lengyel Királyság ettől kezdve mint Visztula-menti terület (Привислинский край) szerepelt a hivatalos iratokon. A totális elnyomás a társadalom legmélyéig hatolt. A kisdiákok az elemi iskola első osztályától orosz nyelven, cirill betűkkel tanulták a számtant, az írás-olvasást.
    Hasonlóképp történt a poroszok megszállta országrészben. De itt a német nyelv erőszakos terjesztésén túl a hatalom gazdasági és egzisztenciális tekintetben is a lengyelség visszaszorítására törekedett.
    A germanizáció elleni küzdelem szimbólumává vált Drzymała kocsija, egy lakhelyül szolgáló cirkuszi kocsi, amelynek tulajdonosa, Michał Drzymała négy éven át nem kapott engedélyt a porosz hatóságoktól, hogy telkén, amit 1904-ben egy német kereskedőtől vásárolt, házat építsen. A hivatal még ezzel sem elégedett meg, arra hivatkozván, hogy egy több mint 24 órán át egy helyben álló kocsi háznak minősül. Drzymała erre föl minden nap egy-egy méterrel odébb tolta a kocsit, ám végül a telek elhagyására kényszerült.

drzymala 
    Drzymała kocsija

    Nemzetközi visszhangot keltett a gyerekek sztrájkja, ami 1901. május 20-án kezdődött a porosz fennhatóság alatti Września (Wreschen) városában. A német tanító, Schölzchen 14 tanulóra rótt ki testi fenyítést, amiért megtagadták, hogy német nyelven mondják fel a hittan leckét. Ekkor 118 diák és diáklány fogott sztrájkba. A szülőket a német hatóságok 2 hónaptól 2,5 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtották.
Ebből az időből származik az ismeretlen szerzőjű gyerekvers Wrześniából:

    My z Tobą Boże rozmawiać chcemy,
lecz „Vater unser” nie rozumiemy
i nikt nie zmusi nas Ciebie tak zwać,
boś Ty nie Vater, lecz Ojciec nasz.

    Mi veled akarunk, Isten, beszélni,
de nincs, ki a „Vater unser”-t megérti
és nincs, ki Neved másként bírja ránk,
mert Te nem fater vagy, hanem Miatyánk.

    A poroszok uralta területen több iskola tanulói követték a września-i gyerekek példáját. A szülők által támogatott diákok ellenállása 1906-ra általános sztrájkká növekedett. Legnagyobb kiterjedése idején kb. 75 ezer gyerek sztrájkolt kb. 800 iskolában. A września-i eseményeket énekelte meg az akkor már jelentős hírnévre szert tett költőnő, Maria Konopnicka. Verse nem pusztán a diáktüntetésről szól. A germanizáció elleni mozgalomtól rövid úton jut el a nemzeti büszkeség gyökeréig, a Pjaszt dinasztiáig- A Gopło-tó, Kruszwica a lengyel őstörténet, az államalapítás jelképes színhelyei. Innen hangzik fel a költemény harcba hívó jele – majd negyven évvel az utolsó szabadságharc bukása után.

wrzesnia

    A września-i sztrájk résztvevői

korabeli

    Kép a korabeli sajtóból

 

Maria Konopnicka

Września városáról

    Gnieznótól a Warta partig
Jajszavaknak hangja hallik,
Jajszókra a föld rendül meg:
– Porosz gyötri gyermekünket!

    Mert lengyelül mondták imánk,
Miként apánk hagyta miránk,
Miként anyjuk hagyta nekik,
–  Gyermekünk poroszok verik!

    A fehér Sas fölkél fészkén
Fényes tollát kiterjesztvén…
Jajszó száll az Úristenig…
– Poroszok a lengyelt verik!

    Hamvaiból Pjaszt felébred,
Jogar jelzi a felséget,
Homlokán korona fénye,
Jön, hogy gyermekünk megvédje…

    Szólítsatok össze gyűlést,
Seregeljetek üstöllést!
Jöjjön földműves mindenik…
– Poroszok a lengyelt verik!

    Keljetek fel, falvak, várak!
Gopło partján víz kiárad!
Harang zúgjon Kruszwicától
Pjasztok földjén messze-távol!

    Harang zúgjon, szívünk verjen,
Hogy a porosz megremegjen,
Jajszó szálljon égre-földre:
– Gyermekünk porosz gyötörte!

    Szilárd hitem megmaradjon,
Riadót rikoltó hangon,
Szítsa a nép harcjelünket…
– Porosz gyötri gyermekünket…


    A Września városáról szóló versnek még a tengeren túl is volt visszhangja, de Konopnicka nem a külföldnek írt. A fentiekkel jellemzett közállapotban, 1908-ban keletkezett talán legismertebb műve, az Eskü (Rota). Ez már nem a romantika nemzethalált vizionáló, messianisztikus látomása. Lengyelország, a népek Krisztusa már többszörösen túl van az önfeláldozáson. Most eljött az idő a feltámadásra. Az életre kell esküdni.
    A költemény négy versszakból áll, amelyekből az első három a lengyel hazafias dalok kánonába került, bár számos esetben mind a négy versszakot éneklik. Zenéjét Feliks Nowowiejski szerezte.
    A dal első nyilvános előadása a megszállt területeken 1910. július 15-én volt, az osztrák fennhatóság alatti Krakkóban, a Teuton Lovagrend feletti győzelem 500. évfordulója alkalmából állított Grünwald-emlékmű ünnepélyes felavatásakor. A több száz fős kórust a zeneszerző vezényelte.
    1910-ben a krakkói Barbakán előtt az évforduló alkalmából rendezett ünnepségen kiállították Drzymała kocsiját, mint a lengyelségért való küzdelem jelképét.
    Illendő megjegyezni, hogy 1925 óta az emlékmű előtt található az ismeretlen katona sírja. Az efféléknél szoktak a nemzetközi protokoll szerint a külföldi állami vezetők főt hajtani. Itt azonban sajátos módon a lengyel függetlenségért 1914-20 között elesettek emlékére gyújtottak mécsest. A világháború kitörése után a Grünwald-emlékmű felrobbantását a német megszállók halaszthatatlan feladatuknak tartották. A helyreállított síremléknél azóta a II. világháború hőseiről is megemlékeznek.

ignacy

    Ignacy Paderewski az emlékmű
    avatásán 1910-ben

grünwald

    A Grünwald-emlékmű 1939-ben

felújított

    A felújított szobor
    az ismeretlen katona sírjával

    A függetlenség visszaszerzése után, 1918-ban az Eskü volt az egyik nemzeti himnusznak jelölt dal a Dąbrowski-induló mellett. A nyolcvanas években, a Szolidaritás mozgalmát megtörő hadiállapot idején is Lengyelország-szerte énekelték, megváltoztatva a második strófát: a „teuton fondorlatát” „szovjetre” cserélve.
    Az Eskü nem csupán a Lengyel Néppárt és a Lengyel Családok Ligájának himnusza. Dallama évtizedeken át volt a Poznań 2 és a Gdańsk televíziók szignálja, de a mai napig fel-felhangzik a legkülönfélébb rendezvényeken, tüntetéseken, felvonulásokon.
    A versnek két magyar változatát találtam. Az egyik Vidor Miklós fordítása (in: Lengyel költők antológiája, Kozmosz Könyvek, 1969., 150. old.), itt csak három versszak szerepel. A másik Kovács Istváné (in: Trianoni Szemle, 2011. január-március, 100. old. A himnuszaiban egyesített Kelet-Közép Európa), s itt pedig csak két strófa található.
    Valójában kétféleképp hangozhatna az Eskü. Aki prózában találkozik vele először – mint egykor magam is –, az egy kemény, dacos költeményre lel, amihez foghatót Reményik Sándor, Tompa László versei közt találunk. Ugyanakkor a megzenésített változat ünnepélyes hangvétele inkább a Himnuszt vagy a Szózatot idézi. Igaz, ez utóbbiakhoz képest egészen tömören idézi a múlt dicsőségét, s ha mégis találunk magyarázatra szoruló fordulatot, az egészen friss: „Zengjen arany kürt…” Néhány esztendővel korábban, 1901-ben mutatták be Krakkóban Wyspiański Menyegző c. színművét, amelyben a vőfély, Jasiek indul el a Gazda parancsára, hogy hajnalra összekürtölje a nemzetet, de mire visszatér, a Szalmabáb gúnydala fogadja:

„Aranykürtöd volt, legény,
tollsüveged, mit sem ér,
süvegedet szél viszi,
a kürt erdőbe veszett,
csak a madzag, az maradt,
csak a madzag, az maradt.”

    (Spiró György fordítása)

    Maria Konopnicka tehát nem kevesebbet állít az Esküben, mint hogy a nemzeti függetlenség jelképe, az arany kürt el nem veszett, megvan, tessék csak bátran megfújni.
    Tudomásom szerint mindkét vers itt és most jelenik meg először teljes terjedelmében magyarul. Az újabb fordítás elkészítésével nem csak az volt a célom, hogy az olvasó egy új, kiegészített változatot is kapjon, de minthogy Konopnicka költeménye a himnusz mellett a lengyelek egyik legközismertebb hazafias éneke, úgy gondoltam, hogy a függetlenség közelgő 100. évfordulója alkalmából illendő lenne egy énekelhető változatot készíteni.

Maria Konopnicka

ESKÜ

    Nem hagyjuk ősi birtokunk.
Nyelvünk ne sír takarja.
A lengyel nemzet mi vagyunk,
Pjasztok királyi sarja.
Nem törhet zsarnok ellenünk.
Úgy segíts, Istenünk!

    Míg ereinkben vér csorog
Lelked, hazánk, megóvjuk,
Gaz teutonnak átkozott
Fondorlatát szétszórjuk.
Minden küszöbnél pajzs leszünk.
Úgy segíts, Istenünk!

    Nem köp a germán arcunkba,
Gyermekünk nem lesz német.
Kész seregünk már harcunkra,
Fegyverbe hív a Lélek.
Zengjen arany kürt, fölkelünk.
Úgy segíts, Istenünk!

    Senki hazánktól meg nem von,
Éltünkre nem hint földet.
Tiszteletedre, Lengyelhon,
Büszkén emeljük főnket.
Ősi jusst vissza mi veszünk.
Úgy segíts, Istenünk!

 

maria

    Maria Konopnicka
    (1842 Suwałki –1910 Lwów)

kotta

 

rota

    A Rota kézirata   

konopicka

    Konopnicka udvarháza

 


 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf