Abidzsan Alimzsanov: Ajtmatov emlékére, Haza, Karaván
Abidzsan Alimzsanov
Ajtmatov* emlékére
Ne vigasztald, ne sirasd el, a bánatukat
A hegyek, hegynyi bánatát
A ma ködös hajnalára
Nem fest díszítést
A vörös tulipán.
A szirtek sólyom-csőrök
A hegyek lovakként, fejet hajtva állnak
Zöldellő fák a sörényük
Ólom-ég nyomja a vállat.
Hirtelen remegés fogja el a földet
A hegyek síró, mondai hősök
A forrás fájó lélekként zokog
De a könny mind, amit ejt, legbelül csorog.
*Csingiz Ajtmatov több mint száz nyelvre fordított világhírű kirgiz író.
Fordította Gaál Áron
Abidzsan Alimzsanov
Haza
A sóhajtó lélek fájdalmáért szeretlek
Ellenőrzés nélküli, Tékozló fiú
Amikor az óceánon túl voltam
Azt mondtam Rád: „nahát, csak egy részeg ország”
Mondhatni, két-három évig így éltem ott
Míg, nem tudni honnan kezembe került
Rozskenyered –
Egy étterem
Ahol ott van a földkerekség minden étele
De a legfontosabb ez a kenyér
Amit könnyeimbe mártva ettem
S nem tudtam más csatornára váltani
Az álmaimat
Igen, csak Te, a te erdőid és mezőid
Ahol nincsenek felhőkarcolók és nem nő banán
Ahol ablakomnál nyárfa susog
S kedves a bundám szőrméje is
Ez nem vers, csak könnyekkel való pacsmagolás
Kis vétek - van nagy bűn is
Egyszerűen, Téged így szeretni nem lehet.
Fordította Gaál Áron
Abidzsan Alimzsanov
Karaván
Végtelen homoksivatag
A homokóra alsó rétege
Homokszem homokszemet takar
Csend nyelvén megírt régi történetet
A forrás ezeréves
Több is tán annál
Csókos ajkak vágyaiban éled
Morcog a rekkenő –gonosz- forróságra
Mintha lenne kérlelhetetlen folyó
Az utak szövevényéből eltűnnek a homok alatt
Eltűnnek a széllel a karavánnyomok.
Míg a pálmák árnyernyője takarta
Lélek szellőjének ringató zizegése kél
De csak a homokbucka illúziója ez, nem több
Ellenőrizni nem lehet, meglátni kevés
És tovább tevegel a délibáb mögött
A szamárháton túl halad tovább, a karaván…
Fordította Gaál Áron