Alesz Borszkij : „A” – nak, Azért mégis csak végtelen a szerelem, Kik vagyunk? Mik vagyunk?

Alesz Borszkij :

„A” – nak

Segítsen nekem elfelejteni a veszteségeket,
elfogadni a sorsot, segítsen nekem,
Hiszen szétgörgették a mennydörgések
megölték a szót „szeretlek, szerettelek”.

Csak Önnek szerettem volna kimondani
azt a szót, egyedül Önnek, csak éppen,  
éppen hogy megtanultam, hogy bátran
kimondjam azt, ha csak magának a szélnek.

Ön nem hallott engem, tudom,
hiszen elfelejtett már régen.
Május szokásaitól is elbúcsúzott,
megőrízve az ürességet hideg szivében.

Megbocsájtottam Önnek minden csínját    
 és megbocsájtásomat át is adtam,
De a szemei fakó-üresek,
nem felejtem visszaadni mind, amit kaptam.

Múljanak a gyors röptű évek,
az ifjúság dermedjen meg a hóban.         
Összefagynak az eszelős vizek,
a szépség átváltozik a porban.

Így, egyetlen pillantás nélkül ment el,
Csak annyit tudtam mondani: „bocsásson meg nekem”
Megteltem a sminkje illatával,
és még, és még tart a májusi meleg.

Fordította Gaál Áron


Alesz Borszkij:

Azért mégis csak végtelen a szerelem

Téged velem nemrég,
téged a sors már rég kézre kerített.         
Az én, azért mégis az én
lelkem zokogott, zokogott e felett.

Téged velem nemrég,
téged az eső is már rég elsiratott,
De nekem, azért mégiscsak nekem
a szívemre keserű viasz csurog-csurog.

Téged velem nemrég,
az elszáradt virágok, a csak gyökerek…       
Engem, engem azért mégis csak           
hozzád a szél hajlít, mint a füzeket.                       

Téged velem nemrég,
nem lelni bár a hóban nyomot,
De én, de én azért mégis csak
hozzád egyedül futok, futok…

Téged a sors nemrég kézre kerített,       
és a szív akár a gubó, szétesett,
Az élet is fullánkját beleszúrta már   
most nem érzés,                              
                            csak egy pár.

Fordította Gaál Áron


Alesz Borszkij:

Kik vagyunk? Mik vagyunk?

Kik vagyunk ezen a világon? Mik vagyunk?
És a folyó-sodor hova terel?
Untatják ezek a nekibuzdulások     
az élet úgy is jelentéktelen.

A csillag szikrák a fejed felett
arannyal behintenek.
Reggel a lélekben, eltűnnek az évek
és én itt maradok, veled.

Hozzád bújok
                          szerelmem,
és úgy mondom
                           hiányoztál.
Ez a láthatatlan szálacska
vezetett a kikötéshez, hozzád.                                    

Nos a tenger
            legyen bár háborodott
ott voltam,
             most pedig itt vagyok.
A nedves és sós zajban nem,
nem oldódtam fel teljesen.

Fordította Gaál Áron

 


 

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf