Alesz Borszkij : „A” – nak, Azért mégis csak végtelen a szerelem, Kik vagyunk? Mik vagyunk?

Alesz Borszkij :

„A” – nak

Segítsen nekem elfelejteni a veszteségeket,
elfogadni a sorsot, segítsen nekem,
Hiszen szétgörgették a mennydörgések
megölték a szót „szeretlek, szerettelek”.

Csak Önnek szerettem volna kimondani
azt a szót, egyedül Önnek, csak éppen,  
éppen hogy megtanultam, hogy bátran
kimondjam azt, ha csak magának a szélnek.

Ön nem hallott engem, tudom,
hiszen elfelejtett már régen.
Május szokásaitól is elbúcsúzott,
megőrízve az ürességet hideg szivében.

Megbocsájtottam Önnek minden csínját    
 és megbocsájtásomat át is adtam,
De a szemei fakó-üresek,
nem felejtem visszaadni mind, amit kaptam.

Múljanak a gyors röptű évek,
az ifjúság dermedjen meg a hóban.         
Összefagynak az eszelős vizek,
a szépség átváltozik a porban.

Így, egyetlen pillantás nélkül ment el,
Csak annyit tudtam mondani: „bocsásson meg nekem”
Megteltem a sminkje illatával,
és még, és még tart a májusi meleg.

Fordította Gaál Áron


Alesz Borszkij:

Azért mégis csak végtelen a szerelem

Téged velem nemrég,
téged a sors már rég kézre kerített.         
Az én, azért mégis az én
lelkem zokogott, zokogott e felett.

Téged velem nemrég,
téged az eső is már rég elsiratott,
De nekem, azért mégiscsak nekem
a szívemre keserű viasz csurog-csurog.

Téged velem nemrég,
az elszáradt virágok, a csak gyökerek…       
Engem, engem azért mégis csak           
hozzád a szél hajlít, mint a füzeket.                       

Téged velem nemrég,
nem lelni bár a hóban nyomot,
De én, de én azért mégis csak
hozzád egyedül futok, futok…

Téged a sors nemrég kézre kerített,       
és a szív akár a gubó, szétesett,
Az élet is fullánkját beleszúrta már   
most nem érzés,                              
                            csak egy pár.

Fordította Gaál Áron


Alesz Borszkij:

Kik vagyunk? Mik vagyunk?

Kik vagyunk ezen a világon? Mik vagyunk?
És a folyó-sodor hova terel?
Untatják ezek a nekibuzdulások     
az élet úgy is jelentéktelen.

A csillag szikrák a fejed felett
arannyal behintenek.
Reggel a lélekben, eltűnnek az évek
és én itt maradok, veled.

Hozzád bújok
                          szerelmem,
és úgy mondom
                           hiányoztál.
Ez a láthatatlan szálacska
vezetett a kikötéshez, hozzád.                                    

Nos a tenger
            legyen bár háborodott
ott voltam,
             most pedig itt vagyok.
A nedves és sós zajban nem,
nem oldódtam fel teljesen.

Fordította Gaál Áron

 


 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf