Kszelena Litvinova: A pillantásod, Az Újévi fenyő és a kandúr, Én a napot küldöm el neked, Tél a városban – Skicc

Kszelena Litvinova:

A pillantásod

/Édesapám, Jevgenyij Georgevics Zsivolup emlékének ajánlom, aki melegséget és fényt adott, s aki nehéz pillanataimban tanácsadóm és segítőm volt./

Az égen a felhők, csillagok egész sorát eloltják:
Világítani láthatóan, többé már nincsen erejük.
Az alkonyi homályban megragadom a pillantásod,
Ami az elkomorult ég sarkában szinte eleven tűz –

Sötét színek szélrohamai keringenek csak egyre,
A szoba közepén maga a Sötétség, ami tévelyeg…
Minden olyan, ami így, ahogy van, ma nekem kevés,
A szemedben eleven fényt találok és meleget lelek –

Az égen a felhők csillagok egész sorát eloltják,
S azok úgy tűnik el is hagyják az égi árkádokat,
S így megmenekülnek a zordba fordult éji időtől,
De pillantásodban minden alászálló csillag ott van.

Fordította Gaál Áron


Kszelena Litvinova:

Az Újévi fenyő és a kandúr

Csípős a csendes éj,
A gally mozdulni látszik,
Fenyőág illatával lebben a köd,
A kis kandúr mancsától a fenyő alatt épp,
Ahogy meglendül a gömb,
Visszatükrözi őt a csoda-üveg mélye.

A fény felé perdülve
Az üveggolyó nyugtalanul megcsendül,
Az álmatag jégcsapfüzérnek visszhangként
Így felel, míg a kandúrka, akár gyerek a cukorkát,
Várja, hogy megkóstolva, amint lehet
Megértse, hogy ízre milyen, az – Újesztendő.

Fordította Gaál Áron


Kszelena Litvinova:

Én a napot küldöm el neked

Abba a hófehér sávba az ablakod előtt,
Ami mintába hímzi az erdő fagyos fonalát…
Én a Napot küldöm el a levelemben,
Hol a havas ég alatt didergés jár ma át,

Hogy ne éljél többé a sűrű sötétben,
Vékony papíroldalak országában,
Én a Napot küldöm el neked levélben
A széltől megborzongó tűz-madárnak.

Legbelső tavaszi mosolyomból,
Hogy lerövidítse ezt a hosszú telet,
Meg-megdermedő tenyereidnek
Levelemben én a Napot küldöm el neked.

Fordította Gaál Áron


Kszelena Litvinova:

Tél a városban – Skicc

Tengernyi autó cikkcakkban száguldó sora,
Aminek fércét könnyedén bontja ki a tél,
A buszmegállóban a nyakakat hó csókolja,
Úgy, hogy egymásba kulcsolódik két kéz.

Az autóbusz ajtaja anyai karként kitárul,
Didergő kislányának saját melegét adva át,
S mintha valami fontosról elfelejtett volna
Szólni, a szél nyomban utánam veti magát.

Jégvirágoktól megvakult ablaküvegek,
Fagyott latyakból kézzel kimart hó-mentes folt
Bukkan elő. Egyedülálló tájkép, oly remek,
S egyszerű. Fekete ceruza… - a fehér borítón.

Fordította Gaál Áron

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf